KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Bajnokok

Soós Tamás Dénes

Campeones – spanyol, 2018. Rendezte: Javier Fesser. Írta: David Marqués és Javier Fesser. Kép: Chechu Graf. Zene: Rafael Arnau. Szereplők: Javier Gutiérrez (Marco), Jesús Vidal (Marin), Gloria Ramos (Collantes), Roberto Chinchilla (Román), Jesús Lago (Jesús). Gyártó: Instituto de Crédito Oficial (ICO) / Marenostrum Producciones / Morena Films. Forgalmazó: Cirko Film. Szinkronizált. 124 perc.

 

Érzékenyítő vígjátékkal van dolgunk, melyben arrogáns edző szegődik a mentálisan sérült játékosokból álló, szedett-vedett kosárlabdacsapat élére, hogy összekovácsolja őket a bajnokságra, és közben fontos életleckéket tanuljon összetartásról, barátságról, empátiáról. A tömegfilmes tematikák két nagy túlélője, a szertelen kisgyermekek/kisállatok hatására felengedő, mogorva férfi kapaszkodik itt össze az esélytelen lúzerekből faragott, de legalább erkölcsi győzelmet arató sportcsapattal, a felemelő feel good komédiák égisze alatt.

A biztonsági játék fogalmát épp az ilyen filmekre találták ki, ennek megfelelően nem is maradt el a közönségsiker Spanyolországban, ahol a Bajnokok egy meglepő fordulattal még Asghar Farhadi spanyol nyelvű filmjét (Mindenki tudja) is kiütötte a nyeregből a tavalyi Oscar-nevezési versenyben. Annyiból megérdemelten, hogy Javier Fesser rendező színes és szórakoztató kosárcsapatot verbuvált, akiket nem humoristák, hanem valóban sérült civilek alakítanak, többségükben olyanok, akiknek a külsejét sem kellett elrajzolni ahhoz, hogy égimeszelő Frankenstein-szörnyként vagy kövérkés metálénekesként belesimuljanak a vígjáték díszletei közé. Eredeti figuráiknak köszönhetően lesz nézhető, ugyanakkor épp emiatt is válik problémássá a Bajnokok, amely legalább annyiszor invitál arra, hogy a hátrányos helyzetű csapat kinézetén vagy esetlenségén nevessünk, mint ahányszor velük együtt kéne. Nézőfüggő, hogy ki-ki ezt rossz ízlésű humorizálásnak vagy az elfogadás legmagasabb fokának tekinti, az viszont már súlyosabb akadályokat gördít a felhőtlen szórakozás útjába, hogy a film merészen túlnyújtott játékidejében a sablonokat sem képes feszes profizmussal követni, következetes karakterépítés híján pedig a finálétól sem érdemes jó értelemben vett, katartikus giccset várni. Kacagtató komédia helyett csupán figyelemre méltó casting-videó lett a spanyolok aktuális sikerfilmje.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14175