KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Átkozottul veszett, sokkolóan gonosz és hitvány

Varró Attila

Extremely Wicked, Shockingly Evil and Vile – amerikai, 2019. Rendezte: Joe Berlinger. Írta: Michael Werwie. Kép: Brandon Trost. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Zac Efron (Bundy), Lily Collins (Liz), Haley Joel Osment (Jerry), John Malkovich (Cowart). Gyártó: Voltage Pictures / Cota Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 108 perc.

 

Egyetlen sorozatgyilkosnak sem köszönhet annyit a sármos, intelligens überkiller hollywoodi thriller-kliséje, mint Ted Bundy-nak, aki a 70-es években folytatott ámokfutásával, két bravúros szökésével, majd televízió-történelmet író tárgyalásával nem csak Dr. Lectert ihlette, de máig a filmadaptációk kategória-rekorderének számít. Rendhagyó profiljából – rémtettein túl – két elemnek köszönheti mozgókép-népszerűségét: kívülről nézve példás életet élt, ígéretes joghallgató és igazi álompasi volt, ráadásul megnyerő egyénisége mondhatni félkézzel meggyőzte ártalmatlanságáról környezetét, gyanútlan áldozataitól gyanakvó barátnőkig. Legyen szó Matthew „Freeway” Bright groteszk szatírájának pojácájáról, a Stranger Besides Me karizmatikus, sötét nőcsábászáról vagy a Deliberate Stranger (ön)pusztító juppijáról, a filmverziók Vad Bundy-ja egyazon szörnyű kérdéssel szembesíti és hagyja magukra nézőit: ha nem kell gyerekkori abúzus, állatkínzás, kirekesztettség, pornómánia a kéjgyilkossá váláshoz, netán bárkiben ott lapulhat a vadállat?

Joe Berlinger, a kortárs életrajzi dokufilmek doyenje, aki lassan negyed százada szegezi kameráját olyan bűnesetekre, ahol a tettesek ártatlannak, a hatóságok vétkesnek bizonyulnak (a Brother’s Keeper tanyasi testvérgyilkossági-ügyétől a „West Memphis Three” perét követő/befolyásoló Lost Paradise-trilógián át a bostoni Whitey Burgler-féle korrupciós botrányig), pályaképébe illő stratégiát választott a sokadik Bundy-filmhez. Megelégelvén, hogy legjobb műveiből mások készítenek hollywoodi produkciókat (Ördöglakat, Fekete mise), négyrészes dokumentumszériája, a hatásvadász és közhelydús The Ted Bundy Tapes után rögtön leforgatta saját játékfilm-verzióját, amelynél azonban merészen szembemegy az elvárásokkal. Az Átkozottul veszett…egyfajta párhuzamos világban játszódik, ahol szegény Ted csupán hatósági konspirációk vétlen áldozata, mintha csak a hősnő/barátnő, Liz Kloepfer elfogult szemén át látnánk az eseményeket – sehol a legdurvább vérontások bemutatása, a híres szökés a szörny markából vagy akár egy árva kisminkelt fruskafej a hűtőben, mindössze Zac Efron egyre reménytelenebb harca pereg a köré fonódó végzettel és a tehetségét meghaladó szereppel. Sajnos Berlinger látványos truvájával sem tud újat mondani Bundy titkáról, marad a „szerelem vak” örök igazsága és a súlytalan kapcsolati dráma, katartikusnak szánt zárócsavarja pedig épp olyan, mintha egy Hitler-film végén kiderülne: a Führer végig tudott a Holocaustról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14133