KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Férfiak fecskében

Kránicz Bence

Swimming with Men – brit, 2018. Rendezte: Oliver Parker. Írta: Aschlin Ditta. Kép: David Raedeker. Zene: Charlie Mole. Szereplők: Rob Brydon (Eric), Rupert Graves (Luke), Jim Carter (Ted), Daniel Mays (Colin), Adeel Akhtar (Kurt). Gyártó: Met Film Production / Dignity Film. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 96 perc.

 

Egyre gyakrabban lehet hallani, hogy a mozgalommá terebélyesedett #metoo-kampánytól a tisztességes férfiak is zavarba jöttek. Nem tudják – nem tudjuk –, mi fér bele az ismerkedésnél vagy a munkahelyen, hogyan is kellene kommunikálni a nőkkel. Noha épeszű emberként viszonylag könnyű felülkerekedni ezeken a problémákon, sejthető volt, hogy a szórakoztatóipar megragadja a lehetőséget a bús férfiak panaszainak tolmácsolására. Erre hivatott a találó magyar címet kapott Férfiak fecskében is: a főhős, Eric igazi bús férfi, aki könyvelői munkájában rémesen érzi magát, és a feleségével sem találja a közös hangot. Végül elköltözik otthonról, és csatlakozik a környékbeli uszodában szerveződő amatőr szinkronúszók bumfordi férfiközösségéhez, ahol végre barátokra és békére lelhet.

Oliver Parker sokoldalú kismesterként rendezett már több Oscar Wilde-adaptációt, vásári tinivígjátékot (St. Trinian’s – Nem apácazárda) és krimit Orson Wellesről (A sötétség ideje), most pedig megbízhatóan vezényelte le A nagy úszás című, ugyancsak bemutatás előtt álló francia film remake-jét, amely voltaképpen maga is az Alul semmi átirata, sztriptíztánc helyett szinkronúszással és csóró melósok helyett életunt középosztálybeliekkel. A kör tehát bezárult, visszatértünk Angliába, és ha már ott vagyunk, a szereplők között észrevehetjük a Sherlock, a Csillagpor vagy a Szerelmes Shakespeare egy-egy rokonszenves epizodistáját. A nagy megmérettetés felé tartó sportfilmes dramaturgia és a jópofa figurák kis történetei fájdalommentesen úsztatják át a nézőt a másfél órás játékidőn. Árnyalt jellemrajzok, váratlan fordulatok vagy bármiféle képi ötlet hiányában a Férfiak fecskében leginkább mégis a szorongó és bűntudatos fehér férfiak apológiájának tűnik, amellyel pont annyira vagyunk szolidárisak, mint a medencében bukfencezgető baráti társasággal: csinálják csak, de mi inkább a másik sávban úszunk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13736