KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A számolás joga

Huber Zoltán

Hidden Figures – amerikai, 2016. Rendezte: Theodore Melfi. Írta: Allison Schroeder és Theodore Melfi. Kép: Mandy Walker. Zene: Pharrell Williams és Hans Zimmer. Szereplők: TarajiP. Henson (Katherine), Octavia Spencer (Dorothy), Janelle Monae (Mary), Kevin Costner (Harrison), Kirsten Dunst (Vivian). Gyártó: Levantine Films / Fox 2000 / Chernin Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 127 perc.

 

A szocialista értékek mindenhatóságát zengő termelési filmek a nagy igyekezetben gyakran sodródtak az akaratlan önparódia határáig. A nevelő szándékot ironikus módon pont a rosszul felfogott realizmus siklatta ki, a propaganda direkt példázataiként megálmodott történetek és figurák fényévekre távolodtak a hétköznapi világtól. Didaktikus tételfilmek azonban nemcsak ideológiailag központosított diktatúrákban készülnek, a nagybetűs üzenet átadásának kényszere világnézettől függetlenül szedi az áldozatait. A saját farkába harapó sablonosság akkor igazán szomorú, ha magával a szándékkal egyébként tökéletesen egyet lehet érteni.

Az űrkutatásban dolgozó három afro-amerikai nő pozitív példái, a faji- és nemi előítéletek ostoba értelmetlensége égetően fontos témák, így aztán A számolás joga kínos hangsúlytévesztései különösen fájdalmasak. Alkotói valóságos csodaként mutatják meg, hogy három fekete nő jól dolgozik és a szakmai törekvéseiket nem minden fehér utasítja el élből. Hőseinkről nem sokat tudunk meg azon kívül, hogy más a bőrük színe, tudnak számolni, vidámak és rendesek. Nincsenek árnyalt jellemek, sem valódi drámák, csak a „rasszizmus rossz” mantraként ismételt tételmondata, szeparált mosdók és néhány felvilágosultabb fehér, akik szerencsére vezető pozíciókat töltenek be. Az übermensch űrhajós, az igazságos bíró, a látnok főnök felkarolják a szerencsétlen kisebbségieket, majd jól hátba veregetik a takaros rendben élő Tamás bátyákat. Az a különös helyzet áll elő, hogy az alkotók annyira görcsösen érvelnek a rasszizmus ellenében, hogy végül maguk is tovább mélyítik a káros megkülönböztetéseket. Cseréljük ki a fehéreket reakciósokra, a feketéket jó munkásokra, az űr amerikai meghódítását pedig a boldog kommunista jövőre, telivér termelési filmet kapunk, remek színészekkel, abszolút profi álomgyári kivitelben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13078