KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A látogatás

Soós Tamás Dénes

The Visit – amerikai, 2015. Rendezte: M. Night Shyamalan. Szereplők: Olivia DeJonge, Ed Oxenbould, Deanna Dunagan. Forgalmazó: GHE-Bontonfilm. 94 perc.

 

Shyamalan az elmúlt években azon fáradozott, hogy a természetfeletti thrillerek után a hosszútávú mélyrepülésnek is bajnoka legyen. Tiszta burleszk, amit a Lány a vízben óta művelt: egyre nagyobb és nagyobb költségvetésű filmekkel hasalt el a rendező, akinek nevét már azokon a filmszakkörökön is csak diszkrét kuncogással emlegetik, ahol régen még dobogós helyre rangsorolták a Hitchcock-tanítványok körében. Vezető pozícióját azóta más listákon őrzi – első azok között, akik közös nevezőre hozták Spielberg és Ed Wood művészetét –, és bár ezért sokan a túltengő küldetéstudatot okolják (Lány a vízben című filmjében mégiscsak magára osztotta a jövő generációit felvilágosító író szerepét), Shyamalan inkább a túltengő stúdiókontrollra mutogat, és arra fogja Az utolsó léghajlító meg A Föld után katasztrófáját, hogy megvonták tőle a végső vágás jogát. Ezért két éve hátat fordított Hollywoodnak, és a Föld után-ért kapott gázsijából maga finanszírozta A látogatást, hogy bizonyítsa: ért még a film- na meg a pénzcsináláshoz.

A látogatás után két dolgot nem érdemes tagadni: hogy Shyamalan tud még nagyot kaszálni (az ötmillió dollárból barkácsolt film költségének hússzorosát is megkereste), de ha valamihez, hát a humorhoz nincs érzéke. Pedig szatírát forgatott, az Ideglelés nyomvonalán haladó talált filmes horrorokét, melyek olcsó jump scare-jeit a sosem látott nagyszüleikhez elutazó gyerekek poénból elkövetett ijesztgetései, a természetfeletti rémeket pedig az alvajáró és -hányó, szenilis nagymama hivatott kifigurázni. Karikatúrája mégsem áll össze, mert nem dönti el, mit akar parodizálni. A kézikamerás horrorformát? A Jancsi és Juliska aktualizálásán keresztül a Grimm-meséket? Netán önmagát: a máskor bombasztikus fordulatokra hagyatkozó, itt a banális hétköznapokhoz passzintott stílusát? Shyamalantól meglepően földhözragadt film A látogatás, de egyben unalmas is, mert horrort csak közhelyeset csihol ki a fináléból, a humor kimerül a pöszén rappelő kisfiú önreflexív magánszámaiban, a nagy csavart pedig korunk vizuális kultúrája hitelteleníti. Shyamalan, visszavéve az uralmat a Pro Tools felett, három verziót is összevágott a filmből: egy vígjátékot, egy horrort, és egy harmadikat, ami a kettő közé esett. Talán mindenki jobban járt volna a horrorral – hiszen azzal, mint a tömeggyilkos szerepét fűkre és fákra osztó Az esemény óta tudjuk, ha nem is szándékosan, de Shyamalan is tud kacagtatni.

Extrák: Kimaradt jelenetek, alternatív befejezés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/02 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13063