KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rossz anyák

Kovács Kata

Bad Moms – amerikai, 2016. Rendezte és írta: Scott Moore és Josh Lucas. Kép: Jim Denault. Zene: Christopher Lennertz. Szereplők: Mila Kunis (Amy), Kristen Bell (Kiki), Kathryn Hahn (Carla), Christina Applegate (Gwendolyn), Jada Pinkett Smith (Stacy). Gyártó: Block Entertainment / STX Entertainment. Forgalmazó: Freeman Film. Szinkronizált. 100 perc.

 

Dr. Spock és a kötődő nevelés után íme az új trend a gyereknevelésben: belátni, hogy az ember nem csinál mindent tökéletesen. Az anyaszerep a csúcsra járatott maximalizmus terepe, 0-24-es érzelmi, fizikai és szellemi készenlét. És bármennyire is univerzális konstrukció, mégis alapvetően meghatározza a társadalmi kontextus. Az átlag amerikai anya gyereke születése után hamar újra munkába áll, rengeteg feladatot ró rá a gyereket gondozó intézményrendszer (maratoni SZMK értekezletek, kirándulások, sütivásárok), egyszerre küzd férje egyre lanyhuló figyelméért és verseng a játszótéri anyukák tökéletességével, így viszonylag könnyen körülhatárolható a kiégésének oka is.

A Rossz anyák főhősnője, Amy éppen itt tart: húszévesen szült, napjai a kiskamasz gyerekei körüli feladatok, saját karrierje, valamint tohonya férje (és Stukker nevű kutyája) háromszögében telnek. És amikor minden összeesküszik ellene, úgy dönt, feladja, mostantól mindenki gondoskodjon magáról, beáll a „rossz anyák” triójába (Kristen Bell, Kathryn Hahn). Rögtön megismerkedésük estéjén vad szupermarketbeli piálós balhézásban kötnek véd- és dacszövetséget (a slow-motion party-montázs a film egyik legemlékezetesebb jelenete), mindhárman belátják, nem tökéletesek, és innentől mernek szabadon káromkodni, piálni, szexelni. Ugyanakkor nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy kötelező jellemfejlődés gyanánt a film megköveteli tőlük, nyerjék meg az SZMK-elnökválasztást, szerezzék vissza utálatos főnöküktől az állásukat, szelídítsék meg kölykeiket, bocsássanak meg a volt férjüknek és szerezzenek új pasit, azaz az élet minden területén álljanak a sarkukra. A hollywoodi receptre készült „rossz” filmek között (Tapló Télapó, Rossz tanár) ez a mostani mégis a felső kategóriába esik, ami elsősorban a kiváló castingnak és a három színésznőnek (plusz az ellenlábast alakító Christina Applegate-nek) köszönhető. Ugyanakkor eszünkbe juttathatja a gyerekvállalás-tematika olyan midcult darabjait is, mint A legszebb dolog vagy a Szemünk fénye, melyek újranézésre azért sokkal érdemesebbek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12889