KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Terminator: Genisys

Andorka György

Terminator: Genisys – amerikai, 2015. Rendezte: Alan Taylor. Írta: Patrick Lussier, Laeta Kalogridis. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Christophe Beck. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Terminator), Emilia Clarke (Sarah), Jai Courtney (Reese), Jason Clarke (John), Byung-hun Lee (T-1000). Gyártó: Paramount Pictures / Skydance Productions. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Terminátor 2 végén kohóba ereszkedő T-800-as teátrális öngyilkosságával a Skynet robotjainak, úgy tűnt, bevégeztetett, cserébe a celluloid-panteonban várta őket a megérdemelt öröklét. A sírrablókra azóta is rájár a rúd: a máig jobbára Cameron ötleteinek szemérmetlen újrahasznosításából élő alkotóknak mindezidáig nem sikerült érdemben hozzátenni a második fejezettel kerekre zárt univerzumhoz – ha mégis megpróbálták, a végeredményt látva inkább ne tették volna.

Az áthallásos címével ambíciózus vállalására reflektáló Genisys új kezdetet ígér, de csupán a nagy elődökre parazitaként tapadó nosztalgia-rebootok (Jurassic World) és időutazós remixek (Sötétségben – Star Trek) nyomvonalán iparkodik csúcsra járatni a vérszívást: az újra nyitott családi fotóalbumban szinte mindenki felbukkan, emblematikus vagy épp csak bennfentesek számára kiszúrható elemek köszönnek vissza szakmányban, de az egész egy ponton túl izgalmas helyett inkább fárasztóvá válik (Umberto Eco után szabadon: egy főhajtás megható, száz nevetséges). 24 évvel az utolsó Cameron-film után persze kiéhezett kutyaként harapunk rá az odavetett koncokra, de a mimikri csak rövid ideig tudja elfedni, hogy a király meztelenebb, akár a punkokkal újfent összeakadó, CGI-elixírrel fiatalított Schwarzenegger. Hiába, a show-nak így is folytatódnia kell: a finálé ironikus, szándékolatlanul is önreflektív pillanata, amikor a fémváz alatt már érző szívet rejtő, „öreg, de nem vén” (köszönjük, értjük) apafigura a második rész befejezését felülírva ismét alámerül, de csak hogy végső, tragikus önfeláldozás helyett egykori nemezisének elpusztíthatatlan, alakváltó gúnyájában szülessen újjá. Hogyan is értenék a stúdiófőnökök, hogy nem sztárgázsira és renderfarmokra költött dollármilliók, hanem a jelenleg csillagok között járó szerző szelleme az, ami valóban hiányzik a gépből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12358