KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Titokzatos társulat

Zalán Márk

Magnifica presenza – olasz, 2012. Rendezte: Ferzan Ozpetek. Írta: Ferzan Ozpetek és Federica Pontremoli. Kép: Maurizio Calvesi. Zene: Pasquale Catalano. Szereplők: Elio Germano (Pietro), Paola Minaccioni (Maria), Beppe Fiorello (Filippo), Margherita Buy (Lea) Gyártó: Fandango / Faros Films. Forgalmazó: Szuez Film Kft. Feliratos. 105 perc.

Ferzan Ozpetek a kortárs európai művészfilm egyik, váltakozó színvonalú alkotásokat felmutató, ám tagadhatatlanul legismertebb és legkedveltebb alakja. Ugyancsak népszerű kollégáihoz (Almodóvar, Ozon) hasonlóan két-háromévente jelentkezik új filmmel, melyek rendre bekerülnek a különféle európai filmfesztiválok és art mozik vetítési programjaiba. A török származású olasz rendező sikere leginkább megbízhatóságában, az általa preferált témák és motívumok állandó újrafogalmazásában rejlik: a múltban történt események összefonódása a jelennel, a családi, párkapcsolati nehézségek, a másság elfogadása mind-mind szerves tartozékai Ozpetek munkásságának, és nincs ez másképp legújabb, kísértettörténetbe ágyazott vígjátékában sem.

A pékségben dolgozó, színészi ambícióit egy pillanatra sem tagadó ifjú Pietro új lakásba költözik Rómában. Egyedül töltött napjainak unalmát csak unokatestvére, illetve otthonának szokatlan „lakói” törik meg. Pietro egy második világháború alatt működő színésztársulat tagjainak szellemével találkozik, akik arra kérik a rémült fiatalembert, hogy találja meg a legnagyobb élő olasz színésznőt, mialatt ők profi színészt igyekeznek faragni belőle. A film alapötlete stabil támaszt nyújt számtalan humoros szituáció kidolgozásához, melyekről a rendező ugyan nem feledkezik meg, azonban színészeinek eltúlzott alakításai és a szájukba adott erőltetett viccek sokat rontanak a komikusnak szánt jeleneteken. Hasonlóképp gyengítik a hatást a történetvezetés kidolgozatlan, gyakran nevetséges pillanatai. Nem világos, hogy a társulat tagjai miért épp Pietro segítségét kérik, ahogy az sem, hogy miért csak a film legvégén döbbennek rá, hogy haláluk óta közel hetven év telt el? A történelmi eseményekről pedig miért az interneten tájékozódnak? Ozpetek műve kedves, könnyed darab, azonban biztosan állítható, hogy sem ma, sem évtizedek múltán nem fogják a rendező kiemelkedő munkái közé sorolni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/09 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11226