KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karácsony Artúr

Fekete Tamás

Arthur Christmas – amerikai, 2011. Rendezte: Sarah Smith. Írta: Peter Baynham. Zene: Harry Gregson-Williams. Gyártó: Aardman Animations / Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.

Az 1972-ben alapított bristoli székhelyű Aardman stúdió elsősorban a Wallace és Gromit-kisfilmeknek, illetve a két figurát 2005-ben egész estés gyurmafilmbe hajszoló Elvetemült veteménylénynek köszönheti ismertségét. Öt éve, nem sokkal az Elvitte a víz bemutatója előtt jelentették be, hogy a DreamWorks-szel kötött megállapodást – melynek keretében a fenti alkotások mellett többek között a 2000-ben bemutatott Csibefutam is készült – nem újítják meg; így a Karácsony Artúr már a Sonyval közösen készült – egyben egy új fejezet első állomásaként is kijelölve azt az utat, melyet az Aardman követni kíván.

A Karácsony Artúr egyetlen éjszaka, december 24.-én játszódik: noha a Télapó és csapata szokásos akciói ezúttal is sikeresen teljesülnek, némi hiba csúszik a rendszerbe, és egyetlen ajándék nem ér el a címzettjéhez. A Mikulás kisebbik fia, az Északi-sarkra címzett levelek lelkiismeretes szelektálója és válaszolója azonban nem nyugszik bele a statisztikailag elhanyagolható nagyságrendű tévedésbe, és úgy dönt, ha mások nem vállalják, maga kézbesíti ki a vágyott biciklit.

A Télapó munkájának és magánéletének témája nem új keletű – különös módon azonban előbb jelent meg élőszereplős filmben, mint animációban. A Vasembert is jegyző Jon Favreau rendezésében készült Mi a manó főszereplője egy tévedésből az Északi-sarkra került, majd apja keresésére New Yorkba érkezett felnőtt-testbe bújt gyerek, míg a Télbratyó már egyenesen a mellőzött, megkeseredett és cinikus idősebb testvért tesz főhőssé. A Karácsony Artúr jóval szelídebb hangvételt üt meg, valódi antagonistát nem is használva hagyományosnak is tekinthető kalandfilmes narratívát használ, melyben Artúrnak (és nagyapjának) több ezer mérföldet kell megtennie, legyőzve az időt, a távolságot és a kíváncsi tekinteteket. Ennek megfelelően pedig a végkifejlet sem lehet más, mint a boldogság kötelező érvényű elnyerése, kinek-kinek habitusa és érdeklődési köre szerint.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10907