KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Sorsügynökség

Sepsi László

The Adjustment Bureau­ – amerikai, 2010. Rendezte: George Nolfi. Írta: Philip K. Dick története nyomán George Nolfi. Kép: John Toll. Zene: James Horner. Szereplők: Matt Damon (David Norris), Emily Blunt (Elise), Shohreh Aghdashloo (Mrs. Norris), Terence Stamp (Thompson). Gyártó: Universal Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 104 perc.

Az eleddig forgatókönyvíróként tevékenykedő George Nolfi rendezői debütálása nem csupán saját korábbi munkáinak, de az utóbbi évek Philip K. Dick-adaptációinak fényében is meglepetésfilm. A Bourne-ultimátum ésA testőr szkriptjei éppúgy pergő hajszathrillert ígértek, miképp A felejtés bére és a Next akciófilm-torzói, ellenben a magyarul Helyreigazító csoport címmel megjelent novella moziverziója a papírforma helyett új receptet követ. Dick történeteinek ellipsziseit általában a sci-fi thriller motívumkészletéből csent sablonokkal töltik fel a készítők, így kerekedhetett az Emlékmásból a nyolcvanas évek emblematikus disztópiája és az Imposztorból szárazjég-gőzös utánérzéshalmaz – Nolfi ellenben a paranoia sci-fi eszköztárát mindvégig alárendeli a románc műfajának.

A Sorsügynökség egyetlen kapcsolódási pontját az alapanyaggal a világ mesterséges voltára ráébredő főhős jelenti, ám míg a kurta írás esetében éppen arra kerül a hangsúly, hogy a szürke hivatalnok és kellemetlen felesége csupán porszemek egy hatalmas gépezetben, Nolfi hősei már minden tettükkel saját jelentősségüket erősítik. Az egyszerű irodista így alakul feltörekvő politikussá, akit a címbéli szervezet mindenáron megpróbál távol tartani újsütetű szívszerelmétől: az éveken keresztül húzódó küzdelem magával a keménykalapos ügynökök képében megjelenő Sorssal alapvetően nem állna távol Dick univerzumától sem, ám ebben a formában csak bizarr kísérlet a hetvenes évek paranoiafilmjeinek és napjaink romkomjainak összeházasítására, melyben az olcsó végkifejlet mellett az eredeti szerző neve jelenti a legnagyobb meglepetést. Eképp a Sorsügynökség sci-fi elemekkel megbolondított, New York-i románcként kiválóan funkcionál, de Dick novellájának hagyatékát továbbra is a Dark City ápolja a leghűségesebben – függetlenül attól, hogy kinek a neve szerepel a kreditlistán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10601