KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/március
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : 25 éves a Filmtudományi Intézet
POSTA
• Kas Ilona: Hogy mi a televízió... Olvasói levél

• Kovács András Bálint: „Gyönyörű válság” A Társulás Stúdió előzményei és törekvései
• Bikácsy Gergely: Az alperesek Kabala
• Zsugán István: A gének dala Anna
• Zalán Vince: Se hús, se hal Rontás és reménység
• Bódy Gábor: Kreatív gondolkozó szerszám A „kísérleti film” Magyarországon
• András László: Egy gengszterfilm hátországa A Keresztapa
• Wisinger István: Hollywood Hollywood ellen Az amerikai filmgyártás útvesztői
• Zilahi Judit: Mire jön be a közönség? Washingtoni filmlevél az új évad kasszasikereiről
• Csala Károly: Egy szigetvilág fölfedezése (1.) Amerikai szociofilm, 1930–1945
• Szabó Júlia: Fény és mozgás Viking Eggeling és a magyar aktivizmus
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Szamurájok és banditák
• Kövesdi Rózsa: Mesél a bécsi erdő
• Koltai Ágnes: Ámokfutó
• Jakubovits Anna: Zorán, a zsoké fia
• Varga András: Víkendház nélkül nem élet az élet
• Gáti Péter: Menekülés haza
• Ardai Zoltán: Újra szól a hatlövetű
• Bikácsy Gergely: Egyszerű eset
• Lajta Gábor: Az összekötő jönni fog
• Schubert Gusztáv: A Hótündér
TELEVÍZÓ
• Horvát János: „Folyt. köv.” A tévésorozatokról
• Fehér Gyula: Műsor öt nyelven Az Újvidéki Televízióról
KÖNYV
• Báron György: A halandóság leltára

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kilenc

Schreiber András

Nine­ – amerikai-olasz, 2009. Rendezte: Rob Marshall. Írta: Anthony Minghella és Michael Tolkin. Kép: Dion Beebe. Zene: Maury Yeston. Szereplők: Daniel Day-Lewis (Guido Contini), Marion Cotillard (Luisa Contini), Penélope Cruz (Carla), Nicole Kidman (Claudia Nardi), Judi Dench (Liliane), Kate Hudson (Stephanie), Sophia Loren (Mamma). Gyártó: The Weinstein Company / Relativity Media. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 112 perc.

Légy olasz – hirdeti Rob Marshall (Chicago, Egy gésa emlékiratai) filmje, és ennél a nézőcsalogató marketingfogásnál nem is jut tovább. A Kilenc főhajtás egy olyan Broadway musical előtt, amely az alkotói válságról készült egyik leghíresebb szerzői film előtt tiszteleg. Csakhogy míg Federico Fellini Nyolc és félje hihető-átélhető módon nyújt bepillantást az alkotói- és magánéleti válság kulisszái mögé, addig Marshall mozija a kettős adaptáció során kilúgozódik (hiába hozza egytől-egyig a kötelező elemeket: művészi csömör, nőimádat, hűtlenség, katolikus frusztráció), így aztán az élvezetes látványvilág és a parádés szereposztás ellenére (pontosabban a történet elsilányítása miatt) megmarad egészestés retro-útifilmnek, amely azonban kiválóan példázza az amerikai showbusiness Európa-kötődését – még akkor is, ha a „Légy olasz” reklámszlogen jegyében az angolajkú szereplők egytől-egyig itáliai akcentussal próbálkoznak. Gyönyörű vonalvezetésű kabriók, szép szabású öltönyök, csinos kiskosztümök, napszemüveg éjszakai viseletként – leginkább erre alapoz Marshall filmje.

Nem is kell ehhez Fellini, elegek a sztárok, akiknek kézzel fogható karakter híján csak a divat-csillogás marad (pózol itt Penélopé Cruztól, Sophia Lorenig minden nő). Ráadásul – bár ez nem Rob Marshall hibája – kiemelkedő zenei motívum híján a muzsika sem kárpótolja a nézőt a sterilizáltNyolc és félért. (Ha már Fellini eredetijéhez hasonlítjuk: zenei világa egy Guns’n Roses klipet idéz, Slash hátán a cédula ezúttal azt kérdi, „merre vagy Nino Rota”.) Annak ellenére, hogy ódzkodunk a pontozásos értékeléstől: a nyolc és feles skálán a Kilenc jóindulattal két pontot ér.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10106