KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Moszkva, Belgium

Forgács Nóra Kinga

Aanrijding in Moscou – belga, 2008. Rendezte: Christophe Van Rompaey. Írta: Jean-Claude Van Rijckeghem és Pat van Beirs. Kép: Ruben Impens. Zene: Tuur Florizoone. Szereplők: Barbara Sarafian (Matty), Jurgen Delnaet (Johnny), Johan Heldenbergh (Werner), Anemone Valcke (Vera), Sofia Ferri (Fien). Gyártó: A Private View. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 102 perc.

 

Mi történik, ha a brit kitchen sink realizmus hagyományai, a melodramatikus történetszövés túlzásai és a romantikus komédiákba illő módon elrajzolt, első látásra összeférhetetlen karakterek adnak randevút egymásnak egy külső lakónegyedben? A Moszkva, Belgium a példa arra, hogy mindebből lebilincselő hétköznapi mese kerekedhet – megértésről, elfogadásról, szeretetről, szerelemről és persze a kisbetűs életről, ami negyven fölött sem áll meg, sőt, napról napra kitartóan adagolja nem mindig kellemes meglepetéseit.

A Moszkva, Belgium hőse Matty, a negyvenegynéhány éves családanya, aki három gyermeke és a kapuzárási pánikját fiatal barátnővel enyhítő, félig ex férje vonzáskörében keresi önmagát és az élete elveszett sava-borsát. Mindezt nem várt fordulatként egy koccanásos balesetben megismert, fiatalabb, életörömmel teli, de nem éppen makulátlan múltú kamionsofőr segíthet újra megtalálni, felülírva Matty boldogságról és normalitásról alkotott fogalmait. A belga Christophe Van Rompaey harsány és meghitt szituációkat, nyilvánvaló és rejtett érzelmi viszonylatokat egyaránt empátiával ábrázoló párkapcsolati-családi mozijának szereplői egy-egy eltúlzott vonásuk ellenére is hiteles karakterek maradnak, hihető és átélhető reakciókkal. A film egyfelől könnyedén hozza ki a maximumot a komikus helyzetekből, másfelől pontosan húzza meg a drámai erővonalakat és ügyesen szövi a motivációs hálót, túlzásai és szentimentális epizódjai is intelligenciáról, (ön)ironikus látásmódról, ugyanakkor a fentebb emlegetett emberi értékek iránti őszinte elkötelezettségről tanúskodnak.

A belga külvárosi romkom remekül ötvözi tehát a valószerűség és valószínűség igényét a zsáner látásmódjával, ügyesen hozza helyzetbe figuráit, a komikus mozzanatoknak és reakcióknak életszerű problémák adnak mélységet, a Matty szerepét alakító Barbara Sarafian játéka pedig még a gyengébb jeleneteket is elevenséggel tölti meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9819