KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az asszony az asszony / Alphaville

Pápai Zsolt

Une Femme est une femme – francia, 1961. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Anna Karina, Jean-Claude Brialy, Jean-Paul Belmondo. Forgalmazó: Caesar Film International. 81 perc; Alphaville – francia, 1965. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Eddie Constantine, Anna Karina. Forgalmazó: Caesar Film International. 99 perc.

 

Egy pihekönnyű musical-vígjáték és egy ólomsúlyú anti-sci-fi Godard első pályaszakaszának két ellenpólusán. Ég és föld a két film, de ugyanarról szólnak: Az asszony az asszony és az Alphaville is rendhagyó love story, azt bizonyítják, hogy minimum a Week-endig Godard – folytatólagosan hangsúlyozott intellektualizmusa ellenére – megátalkodottan szentimentális rendező volt.

Az asszony az asszony az egész karrier egyik leglezserebb munkája, laza csuklóval felskiccelt komédiaforma, amelynek kedélyességéhez csak a Külön banda néhány jelenete fogható. Az alibinek tetsző konfliktus – Angela gyermeket szeretne férjétől, de az húzódozik ettől, mire a lány egy házibarát oldalán keres vigasztalást – igazi jutalomjáték lehetőségét kínálja Anna Karina számára, de a valódi főszereplő Godard. Az asszony az asszony az egyik adu azok kezében, akik Godard-ban nem modernista, hanem a posztmodernt előlegező alkotót kívánnak látni: sérül tér és idő egysége (érdemes figyelni Karina kosztümváltásait egyazon jeleneten belül), és olyan rafkósan reflexív szövegközi idézetek sorjáznak, amelyekhez hasonlóakat tényleg csak a nyolcvanas években tudtak produkálni egyes rendezők (privát kedvencem az, amelyben Belmondo a Kifulladásigot emlegeti).

Az asszony az asszony Godard leginkább közönségbarát mozija, ellenben az Alphaville igazi nézőpróbáló darab. A filléres sci-fi-noir a készítés idejéhez – 1964-hez – képest a közeli jövőben játszódik, de díszletezése néhol, kivált a külsőkben jelenidejű, és ez önmagában zavartkeltő. Bizonytalan szerepű és motiválatlannak tetsző epizódok sora fokozza a zavart, jóllehet a mese akár sodró és fordulatos is lehetne. Hiszen a film egy mitikussá növekedő küldetésről számol be, amely az Orfeusz-mítosszal áll kapcsolatban. Lemmy Caution ügynök titokzatos céllal érkezik a Földről az extrémen túlszabályozott és az illogikus viselkedést szigorúan büntető Alphaville-be – és épp itt talál rá a szerelemre, amely, mint tudjuk, logikai úton nehezen magyarázható. Az Alphaville az állatorvosi ló a rendező első pályaszakaszán, legalábbis abból a szempontból, hogy a végletesen rigid, sőt mesterkélten kiszámított előadásmód egy minden ízében romantikus téma kibontását szolgálja benne.

Extrák: Mindkét filmhez előzetes, fotógaléria, werkfilm.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9576