KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jobb félni, mint ...

Palugyai István

 

E vígjáték alapötlete tulajdonképpen nem több kabarétréfánál. Brabecet, a kisváros művészi babérokra törő, ámde ügyefogyott énektanárát kétszeresen is eléri a szerencse. Dalának sikere élete nagy vágyának teljesüléséhez segíti: meghívják, komponáljon darabot a prágai esztrád-színház számára. Közben beleszeret a dalt előadó énekesnőbe, s érzelmei viszonzásra találnak. Ám ily nagy boldogságban a fiatalember képtelen alkotni. Az igazgatót viszont sürgeti a bemutató közelgő időpontja. Rájön, hogy a zeneszerzőt csak egy hirtelen megrázkódtatás serkenti komponálásra. Ennek érdekében nagy buzgalommal, s nem kevés leleménnyel igyekszik hősünket megijeszteni. így lendül előre sokkról sokkra, dalról dalra a történet, amíg meg nem ismerkedünk a címben jelzett mondás igazságával.

Ezzel – no meg a hozzá járó happy end-del – vége is a filmnek, amely letagadhatatlanul és leplezetlenül csak szórakoztatni akar; és ezt az erényét időnként gyakorolja is. Jók a szereplők, emlékezetes több szellemes beállítás, s illik megemlíteni a sikerült szinkront is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7502