KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A XX. század kalózai

Iván Gábor

 

Szakemberek készítették ezt a filmet – amelynek története egy hajórakomány körül bonyolódik –, de nem ihletett mesteremberek. A lehetséges optimális lelkiállapothoz – már ami egy kalandfilm létrehozásához szükséges – a legközelebb a forgatókönyv írója járt, amikor a művén dolgozott. Megfelelő számú fordulatot, „csavart” és konfliktust sikerült az egészséges arányú szerkezetben elhelyeznie. Az elemek pedig zökkenők nélkül, logikusan illeszkednek egymáshoz – ami látszólag minimális követelmény egy kalandos történettel szemben, de a gyakorlat azt bizonyítja, hogy teljesítése nélkül is születhetnek kalandfilmek. Tehát a forgatókönyv megfelelő volt, de miután egy film sikere elsősorban rendezőjén áll vagy bukik, ez nem volt elég. Igaz, az épkézláb alapanyag megtartja a filmet, tehát nem buktak el vele, csakhogy lehetőségeiből semmit nem valósítottak meg. A rendező csupán szakember volt, hisz tudta, hova kell állítania színészeit, merre kell őket mozgatnia, milyen funkciójú kellékeket kell igénybe vennie, hol kell elkezdenie és befejeznie egy-egy beállítást. Ezt maradéktalanul el is végezte, tehát a filmben minden látható, ami a forgatókönyv szerint szükséges. De amit abba már nem lehet beleírni, például, hogy innentől idáig növekedjen a feszültség és itt robbanjon, hogy másutt az a bizonyos jelenet alkalmas arra, hogy a filéző izgalmában öt percen keresztül tördelje a kezeit, rágja a szája szélét, hogy tessék meggyűlöltetni az ellenséget, hogy legyőzésük után a néző felszabaduljon – ezt mind-mind nem lehet előírni. Így nem is került be a filmbe, s ezért kaptunk emóciókat keltő film helyett egyszerű – igaz, színes – mozgóképet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/06 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7433