KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Feketepiac

Vanicsek Péter

 

A rendező olyan nagyszerűen él a késleltetett expozíció eszközével, hogy már-már a finisbe fordulunk, amikor először kezdjük kapisgálni, miről is szól a film valójában.

A második világháború már a vége felé jár, amikor a könnyen sebesült Szása hazatér kipihenni sérülését. A hátországban burjánzó feketepiaccal és a kisstílű csalókkal találkozik. Sérült karja nem akadályozza meg abban, hogy egy piaci verekedés során alaposan helyben ne hagyjon néhány csirkefogót. Így lesz eastern-hős a javából!

Ezután következik Szása botlása: a közeli állomáson garázdálkodó tolvajbandától ellop egy zsák rizst és eladja. A lejtőn – látszólag – nincs megállás, barátja és apja szemrehányásai leperegnek róla. Nagyszabású akcióba kezd: megzsarolja a feketepiac egyik központi figuráját. Ám csakhamar megtudjuk: ezt már a helyi hatóságok beleegyezésével teszi. Sikerül csapdába ejteni a tolvajokat, csak a szellemi vezér siklik ki a rendőrség karjai közül. Ám Szása – természetesen egymaga – nyomába ered, majd Charles Bronsont is megszégyenítő pisztolypárbajban legyőzi a nem kevésbé elszánt bűnözőt.

E történet módot ad a rendezőnek, hogy a háború utáni ország társadalmi-gazdasági helyzetét bemutassa. De valójában nem erre törekszik, inkább a westernbe oltott krimi szálait szövögeti, azok minden mesterkéltségével, álkonfliktusával, szuperhőseivel és sarkosan jó–rossz figuráival. A nehézkes indulás és néhány felesleges tiszteletkör ellenére azonban a maga műfajában fogyasztható, izgalmas ez a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1983/09 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6901