KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bolond és a királynő

Kovács András Bálint

A film elején az az érzésünk, mintha valami politikai parabolát látnánk a kiszolgáltatott cseh udvari bolond és a nép nyakán trónoló idegen királyi hatalom viszonyáról. Ám lehet, hogy ez csak a magyar filmparabolákon edzett néző rossz reflexe. Később ugyanis kiderül, hogy inkább valami szürreális játékról van szó; egy csehszlovákiai falu kissé tényleg bolondos fia a nyugatnémet vadászvendégek megérkeztekor úgy érzi, hogy már előző életében találkozott velük, amikor azok királyok, ő meg udvari bolond volt, valamikor a reneszánsz tájékán. A film ettől fogva amolyan Robbe-Grillet-szerű idősík-egybejátszódásokkal halad tovább, azonban nehéz kideríteni, vajon a rendező tényleg komolyan veszi-e ezt a formát, vagy csak ironikusan játszadozik vele. A színészi játék paródiába menően túlzó, a kameramunka már-már túlfeszítetten expresszív. Nyoma sincs a francia filmszürrealizmus ernyedt eleganciájának, viszont félreismerhetetlen benne Chytilová aktivista dinamizmusa. Ennek azonban láthatóan nem tett jót a nyolcvanas évek ironikus, teátrális stílusidéző rafináltsága. Bonyolult többsíkúság helyett tanácstalanság és zavar lesz úrrá a filmen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5540