KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Vasmadarak II.

Koltai Ágnes

 

Lehet, hogy a politikát a Fehér Házban és a Kremlben formálják, de Hollywoodban szentesítik – ott mondanak rá sajátos igent vagy nemet. A határozott nemet a Vasfüggöny, a James Bond-sorozat, a Rocky- és a Rambo-mánia képviseli; a kokettálást a Vörös zsaru: a vonakodó igent pedig a Meteor és a Vasmadarak II.

Amint a nagyhatalmak érdekházasságában a mosolyszünetet az óvatos békülés váltja fel, Hollywoodban biztos, hogy leforgatnak egy bátorító filmet (a Moszfilmnél azonban sosem!), mondjuk a két hadsereg közös akciójáról. Mint annak idején a Meteorban, a Vasmadarak II.-ben is idegen erővel szállnak szembe, mely veszélyezteti kettejük, s a világ kényes egyensúlyát. Nincs annál szívderítőbb, mikor az F16-osok és a MIG29-esek együtt semmisítenek meg egy ismeretlen nemzetiségű – a néző számára persze félreérthetetlenül arab-rakétatámaszpontot. Ragyognak a gépek a gyakorlaton és az „éles” bevetésen, fenn, a magasban felismerhetetlenül egyformák, pilótáik ugyanilyen tökéletesek, legfeljebb a katonai fegyelemről más a véleményük. Mert békülékenység ide, közös támadás oda: szovjet katona semmilyen körülmények között sem tér el a szolgálati szabályzattól, az amerikai viszont bármikor visszabeszél a felettesének, mert tudja, hogy egyéni kezdeményezésre még a hadseregnek is szüksége lehet. Ez volt egyébként a Sidney J. Furie-rendezte Vasmadarak I.-nek is a tanulsága, bár ebben a MIG-ek pilótái líbiaiak és ádáz ellenségek voltak. Csak a szabad amerikai katona győzhette le őket.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5499