KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A cápa 2.

Nagy Zsolt

 

A színhely ugyanaz a tengerparti üdülővároska, mint Spielberg 1976-os rémfilmjében. Szinte ugyanaz a történet is: nem „folytatása”, csupán halványabb megismétlése a spielbergi előzménynek. A házakban, a plázson és a vizek fölött most is émelyítőén sűrű és mozdulatlan a boldogság levegője, s a cápaveszélyt most sem ismerik el a főbb illetékesek (bizonyára a harmadik cápa-filmben is nagy lesz majd a hitetlenkedés). A fenevaddal ismét Brody, a körzet rendőrkapitánya bánik el, aki változatlanul velejéig át van hatva a rossz iránti gyűlölettel és a fürdőzők szeretetével, ily módon a cápaölés aktusa megint viszont-gyilkosság, bestiális bosszú. Brody újra egy megszokott technikai eszköz (ezúttal egy víz alatti kábel) meglepő felhasználásával éri el célját és most is ellenfele mohóságára építi tervét. Igaz, a mostani szörny eddig sohasem mutatkozott dühösnek vagy mohónak. Nem annyira cápaként viselkedett, mint inkább cápa-formájú riogató- és áldozatszedő robotként, mintha nem ösztönök hajtanák, hanem valamely racionálisan kiötlött suspense-program. Áldozatait fondorlatos játszadozások után ragadta el. Így kissé csalódnunk kell, amint őrjöngve rohan egyenesen a halálcsapdába, csak mert Brody kolompolt neki.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/06 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5265