KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Renegátok

Gáti Péter

 

Az amerikai film már-már ki-apadhatatlannak tetsző „indianos” vonulatának eme párját ritkító újabb állomása láttán máshoz sem érez kedvet az ember, mint a kajánkodó megjegyzéshez: ilyen indiánok pedig nincsenek. Nem mintha a nagyvárosi rablópandúr téma elrongyolt motívumaiból összehordott történet sápadtarcú hősei jobban járnának: ők ugyanis a filmes krimik rezervátumának jól ismert őshonos figurái.

Jack Sholder rendező opusza annyira ötlettelen és minden – hullahegyekkel, autós ámokfutásokkal és ripityára lőtt kirakatüvegekkel tarkított – látszat ellenére annyira vérszegény cselekménnyel megvert, hogy a korrumpálható rendőrök, a gonosz ékszerrablók és az ezúttal ismét magányos zsaruval szövetkezve őket üldöző hallgatag rézbőrű párviadala unalmasabbra sikeredett, mintha valaki a kamera elé állva, monoton hangon egyszerűen csak felolvasta volna a forgatókönyvet. Egyetlen „színfoltja” ennek a futószalagon gyártott terméknek az indiános „népi motívum” kirívó hamissága. A kevés szavú, hagyományőrző, szilárd erkölcsi érzékű, bátor és rettenthetetlen indián közhelyét a rendező olyan tökélyre fejlesztette, hogy – feltehető szándékai ellenére – a nézők már-már vígjátékra fognak gyanakodni. A Renegátok című filmen azonban még ez sem segít.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4203