KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A fekete ruhás nő

Roboz Gábor

The Woman in Black – angol-kanadai, 2012. Rendezte: James Watkins. Írta: Susan Hill regénye alapján Jane Goldman. Kép: Tim Maurice-Jones. Zene: Marco Beltrami. Szereplők: Daniel Radcliffe (Arthur Kipps), Ciarán Hinds (Mr. Daily), Shaun Dooley (Fisher). Gyártó: Hammer Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

A közelmúltbeli brit horror-újhullámból érkező James Watkins második nagyjátékfilmje, a fantasztikumot még nélkülöző Gyilkos kilátások után, hamisítatlan kísértetsztorit ad elő egy angol írónő népszerű műve alapján. A termékeny Susan Hill 1983-as regénye, amellyel a szerző érezhetően a brit kísértettörténetek M. R. James nevével fémjelzett hagyományát kívánta folytatni, egyes szám első személyű elbeszélés egy ifjú ügyvédtől, akinek el kell látogatnia egy elhagyatott kúriába, hogy rendbeszedje a nemrég elhunyt tulajdonosnő papírjait. A helyiek által rettegett háznál természetesen hamar megismeri a címszereplőt, és az így kezdődő kaland során a racionális alkatú fiatalember kénytelen végigélni egy sor irracionális eseményt.

A színdarabként, rádiójátékként és 1989-ben komótos tévéfilmként is feldolgozott rémmese kiváló lehetőséget biztosított arra, hogy egy klasszikus vonalvezetésű sztorival folytatódjon a nemrég újraélesztett legendás Hammer stúdió története. A rendező és forgatókönyvírója, az eddig jobbára társakkal dolgozó Jane Goldman, tiszteletben tartja ugyan az alapanyagot, ám bátran át is szabja: nyesnek belőle bőséggel (például, a fapados tévéfilmhez hasonlóan, megválnak a kerettől, és így az önreflexiótól), ugyanakkor meg is toldják új jelenetekkel (lásd többek közt, a sokkoló haláleseteket vagy magát a finálét), és egyes figurák részleges vagy teljes újragondolásától sem riadnal el (a főhős traumatizálásától kezdve az egyetlen barát, Daily álláspontjának megváltoztatásáig). Watkins szeret idegeket cincálni, és tudja, hogy a sokszor bevált recepthez igazodva elég a bivalyerős atmoszféra, néhány elnyűhetetlen elem (ódon ház, nyikorgó hintaszék, zenélő gyerekjátékok), sok jól pozícionált sokkeffekt, és a mellébeszélés nélkülözése: A fekete ruhás nő régimódi móka szűk kilencven percben, amire nehéz nemet mondani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/04 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11097