KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ismeretlen föld

Baski Sándor

Tambien la lluvia – spanyol-perui, 2010. Rendezte: Icíar Bollaín. Írta: Paul Laverty. Kép: Alex Catalan. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Gael García Bernal (Sebastian), Luis Tosar (Costa), Karra Elejalde (Antón), Cassandra Ciangherotti (Maria). Gyártó: Morena Films / Vaca Films / Mandarin Cinema. Forgalmazó: Cirko Film - Másképp Alapítvány. Feliratos. 103 perc.

Az ezredfordulón lezajlott bolíviai vízprivatizáció a „neoliberalizmus” kártékonyságának szimbólumaként vonult be a köztudatba, köszönhetõen többek közt Florian Opitz dokumentumfilmjének (A nagy kiárusítás). A téma már játékfilmben is felbukkant James Bond ellenfeleinek a Quantum csendjében éppen a bolíviai vízkészletre fájt a foguk –, de a cselekmény középpontjába most került elõször. Hogy az ötlet Paul Laverty-nek jutott eszébe, a legkevésbé sem meglepõ: Ken Loach állandó forgatókönyvíróját szinte kizárólag az olyan történetek izgatják, ahol a kisember forradalmi hevülettel feszül neki az elnyomó politikai hatalomnak vagy gazdasági szervezetnek.

A végeredmény ennek megfelelõen ritkán nélkülözi a didaxist, és ez alól a spanyol gyártásban készült Ismeretlen föld sem kivétel, de Laverty ezúttal beleírt egy izgalmas metacsavart is a történetbe. Filmjének elsõdleges fõszereplõi nem Cochabamba városának lakói, akik utcai csatározásokig fajuló tüntetéseken tiltakoznak a kaliforniai székhelyû privatizátor cég ténykedése ellen, hanem azok a spanyol filmesek, akik itt forgatnak a térségben, kihasználva a nevetségesen olcsó helyi munkaerõt. A téma az Újvilág meghódítása, fõszerepben Kolombusszal, aki ebben a verzióban nem dicsõséges konkvisztádor, hanem vérengzõ imperialista. A nyilvánvaló áthallások ellenére a filmbéli rendezõnek (Gael García Bernal) nem tûnik fel az 500 évvel korábbi és a jelenlegi kolonizáció közti párhuzam, különben megértené, hogy az egyik helybéli, amatõr színésze miért áll a tüntetések élére. Producere, aki még nála is érzéketlenebbnek mutatkozik, a fináléban mégis elkötelezi magát az indiánok mellett, de ez a lélektani fordulat ugyanúgy megalapozatlan, mint a legutóbbi, Laverty által írt Loach-film (Halál sugárút) hasonló megoldása. Dráma helyett az Ismeretlen föld így inkább szatíraként mûködik: azoknak a filmeseknek tart tükröt, akik a szociális érzékenységet is csak fikcióként tudják elképzelni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10781