KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A nő másik arca

Tüske Zsuzsanna

Conversation with Other Women – amerikai-brit, 2005. Rendezte: Hans Canosa. Írta: Gabrielle Zevin. Kép: Steve Yedlin. Zene: Starr Parodi és Jeff Eden Fair. Szereplők: Aaron Eckhart (a férfi), Helena Bonham Carter (a nő), Brian Geraghty (a vőlegény), Brianna Brown (a menyasszony). Gyártó: Gordonstreet Pictures. Forgalmazó: Best Hollywood. Feliratos. 84 perc.

 

Számos kockázattal járhat egy alapvetően két figurára épülő kamarafilm levezénylése, különösen abban az esetben, ha olyan kiapadhatatlan, ám közhelyveszélyes téma jelenti az alapanyagot, mint a férfi-nő kapcsolat. Hans Conosa azonban egy biztos kezű, állandó szerzőtárssal, Gabrielle Zevin-nel az oldalán (Alma Mater) vállalta a rizikót, sőt emelte is a tétet azzal, hogy mikrorománca mellé olyan elidegenítő hatású filmnyelvi eszközt választott, mint az osztott képmező.

A tükörjáték két szereplője férfi és nő, akik egy esküvőn találkoznak, látszólag teljesen véletlenül és ismeretlenül. Némi flörtöt és egy lassú táncot követően a nő hotelszobájában kötnek ki, ahol az ismerkedés és az óvatos puhatolózás nosztalgiázássá alakul át – miután kiderül, hogy nem váratlan vonzalom, hanem közös múlt köti őket össze. A találkozás nyomán régről őrzött vallomásokkal és új döntésekkel kell szembenézniük: ám erre csupán egy éjszaka áll rendelkezésükre

A kísérletező jellegű, nem éppen nézőbarát és látszólag témaidegen ábrázolásmód akár kudarcra is ítélhette volna Conosa alkotását, a végeredmény azonban arról tanúskodik, hogy a rendezőnek egy tudatosan és precízen használt vizuális metafora révén sikerült tökéletes egységet teremtenie tartalom és forma között. A szimultán képsorok nem csak arra teremtenek lehetőséget, hogy egyszerre lássuk a szereplők arcát és reakcióit, de teret ad a szubjektivitásnak is, legyen szó emlékekről vagy fantáziaképekről, így sokszor azonos élmények kétféle olvasatához is hozzájuttatják a nézőt. Így az első ránézésre harsánynak tűnő külső jegyek egy finoman megmunkált, dialógusait tekintve is kivételes érzékenységről valló alkotás szolgálatában állnak, amelyet annak a kérdésnek a feszültsége tesz még vibrálóbbá, hogy valójában létezhet-e két ember számára egyetlen közös képmező.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9857