KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Grindhouse

Russ Meyer: Jó reggelt és viszlát!

Horváth Antal Balázs

Good Morning... And Goodbye!, 1967

 

Russ Meyer egyik bámulatos vonása, hogy filmjei zömére nyugodtan ráaggatható a címke: garantált amerikai minőség. A nudie, majd az erőszakpatronokkal gazdagított sexploitation megkerülhetetlen szuper-auteurje kevés kivétellel mindegyik mozijában kiváló formát mutat. A közel két tucat, nem csak mellben erős opus között a Jó reggelt... és viszlát! az egyik leginkább reprezentatív mese. Az ultra cult remekmű Gyorsabban, cicamica, ölj, ölj! (Faster, Pussycat! Kill! Kill!, 1966) után Meyer már a Mondo Topless sztriptíz-revüjével áttért a színes nyersanyagra, de játékfilmen ez a bukolikus libidódráma jelenti a váltást.

Az egydimenziós sztori központi konfliktusa egy ötvenes átlagférj, Burt potenciazavarában rejlik. Angel, a cseppet sem angyali feleség külsőre a legvadabb pin-up rajzokból előpattant über-nő, jellemre „a gonoszság pompás díszpárnája, az erkölcstelenség trónjára tűzve”. Nem elégszik meg férje rendszeres verbális lealázásával („úgy lesed a pénztárkönyvet, mint egy keselyű, ravaszkodsz a tőzsdén, mint egy róka, de a mogyoróidat eldugod, mint egy mókus...”), lényegretörő viszonya van a kőbányában dolgozó Stone-nal, a helyi alfahímmel. Az adódó bonyoldalmak megoldását mi más adhatná, mint a szex mindent átható, panteisztikus ereje. Burt férfiasságát egy erősen egzaltált erdei nimfa revitalizálja, s ezután nincs már akadálya, hogy minden téren jól helyretegye házi vadmacskáját, illetve markológépek között megverekedjen a kőszikla fizikumú Stone-nal is.

Minden együtt van, amivel Meyer tízezer dollárokból milliós bevételeket tudott produkálni: bombasztikus, torpedókeblű főhősnő, meztelen fürdőzés, sportkocsival száguldozás, meztelen (!) ökölharc, bikinis női hajbakapás, féktelen táncpartik, egzotikus erdei nimfa, táskarádió-rockabilly és gerjesztő pszeudó-jazz, a „legmenőbb” szlengből írt kétértelmű dialógusok és persze a meyeri zseniális vágástechnika. Az üzenetet itt is a 60-as évekbeli Meyer-filmekben hallható, többnyire barokkosan túlírt narrátorszöveg húzza alá: a testi szerelem örömét még a veszteseknek is érdemes kipróbálniuk, mert igazán megéri – a lényeg ennyi, jó reggelt, és viszlát!

Bár a szemből vett jelenetekben itt végig a D- és E-kosarakban maradnak a későbbi Vixen-filmekben majd újra szabadon kibomló Meyer-emlők, továbbá a narratíva sem jut még el az utolsó pályaművek posztmodernbe hajló tombolásáig, a Jó reggelt... tipikus és szimpatikus Russ Meyer-örömmozi. Többször újranézhető a mester utánozhatatlan esztétikájáért, vagy éppen Alaina Capri (Angel) testi karizmájáért.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/09 29-30. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9681