KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Papírsárkányok

Harmat György

The Kite Runner – amerikai, 2007. Rendezte: Marc Forster. Írta: Khaled Hosseini regényéből David Benioff. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Shaun Toub (Rahim Kahn), Khalid Abdalla (Amir), Sayed Jafar Masihullah Gharibzada (Omar), Said Taghmaoui (Farid), Atossa Leoni (Soraya). Gyártó: DreamWorks SKG. Forgalmazó: UIP - Duna Film. Feliratos. 122 perc.

 

„Érted akár ezerszer is” – mondja a kis Hasszán az 1978-as Kabulban testi-lelki jó barátjának, Amirnak, és már rohan is, hogy visszahozza versenynyertes papírsárkányukat. „Érted akár ezerszer is” – szól a filmvégi jelenet felnőtt Amirja a 2000-es San Franciscóban Hasszán kisfiához, Sohrabhoz, mielőtt a közösen felrepített papírsárkány után futna. Giccses lekerekítés vagy szívszorító-felszabadító mementó? Én az utóbbi felé hajlok, s erre a két ikermondat között lezajló sorshistóriák stációi indítanak: barátság, hűség, megbocsátás Hasszán részéről, barátság, árulás, kései jóvátétel Amiréről.

A kabuli születésű, tizenévesen az USA-ba került Khaled Hosseini önéletrajzi elemeket sem nélkülöző, nagy visszhangot keltett, magyarul is megjelent regényét Marc Forster vitte filmre. Afganisztán tizenkét éves történelme nem háttér itt. A gyermekbarátságban a törést az okozza, hogy Amir nem lép közbe, mikor Hasszánt idősebb fiúk megverik és egyikük megerőszakolja. Saját vétkét elviselni nem tudván Amir hamis váddal eltávolíttatja a maga közeléből Hasszánt. Az erőszak oka pedig az, hogy a többségi pastu és szunnita Amirtól eltérően Hasszán kisebbségi hazara és siita. Hasszánt évek múltán (Amirék kabuli házának védelmében) megölik a tálibok, Amir pedig a segélyhívó szóra hazatér Amerikából és belemegy a veszélyes küldetésbe, hogy Hasszán megárvult fiát kimenekítse a tálib uralom poklából. Ez utóbbi megjelenítése döbbenetes erővel hat, de a Papírsárkányok egyik legfőbb erénye amúgy is Afganisztán különböző arcainak (idilli, fenyegető stb.) rendkívül érzékletes ábrázolása, ami bravúros teljesítmény, mivel az ott játszódó jeleneteket Kínában vették föl. A sikerült atmoszférateremtést segíti, hogy a szereplők jórészt nem angolul, hanem dari, pastu nyelven beszélnek, s szinte nincs köztük született amerikai. Sztár sincs, csak színészek és gyerekszereplők, egytől egyig kitűnőek. Marc Forster (Szörnyek keringője) tesz ugyan engedményt a tengerentúli közízlésnek (mégiscsak hollywoodi rendező), de mértékkel (hisz az igényesebbek közül való). Szimpatikus benne, hogy – a társkereső hirdetések fordulatával élve – „komolyak a szándékai”. Így némely vadromantikusnak ható fordulat, az időnkénti túlzott érzelmesség, leegyszerűsítés ellenére filmje nem egykönnyen hull majd ki az emlékezetből.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9280