KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Transylvania

Vajda Judit

Transylvania – francia, 2006. Rendezte és írta: Tony Gatlif. Kép: Céline Bozon. Zene: Delphine Mantoulet. Szereplők: Asia Argento (Zingarina), Amira Casar (Marie), Birol Ünel (Changalo), Marco Castoldi (Milan). Gyártó: Princess Film / Pyramide Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

A Gadjo Dilo – A bolond idegen után csaknem tíz évvel Tony Gatlif megint a kívülről érkező szemével ábrázol egy idegen, egzotikus világot: ismét a romániai cigányok muzsikával, alkohollal és nyomorral, ámde sok-sok érzelemmel átitatott életét. A Franciaországból érkező, az Erdélyben élő romák között gyermekének apját kereső Zingarina és Csangalo, a helyi csencselő meséjével újra támad az Európa nyugati részén élők számára kétségtelelnül izgalmas, ám már sokszor látott balkáni–délkelet-európai vadromantika. A kérdés ezért inkább az, hogy Gatlifnak sikerül-e meghaladnia a – részben korábban saját maga által teremtett – kliséket.

Néhány alkalommal szerencsére igen – főleg a humornak és a színészi alakításoknak köszönhetően. A cselekmény során tökéletesen asszimilálódó nyugati nőt alakító, tarka kendő és földig érő szoknya segítségével echte cigánylánynak öltöztetett nemzetközi sztár, Asia Argento már csak gegnek is jó, a korábban a Fallal szembenben látott Birol Ünel jelenléte pedig – sokat megélt, beszédes arcával – ezúttal is tökéletes.

A filmen sokat segít a gyönyörű, sodró, autentikus zene is (az előadók között Palya Bea is feltűnik), hiszen az életről, a mulatozásról, a pénzről és a szerelemről szóló ordító közhelyek sokkal elviselhetőbbek, ha dalban mondják el őket. Bár minket, magyarokat már azzal megvesznek, hogy a film utolsó negyedében szinte folyamatosan magyar szót hallani a vásznon (a rendező-forgatókönyvíró ugyanis lelkiismeretesen felsorolja az Erdélyben élő különböző etnikumokat a romántól a romáig).

A Transylvania egy kulcsfontosságú dramaturgiai pontján ezenkívül felveti a Szemle-nagydíjas Iszka utazásának fő témáját jelentő csellengő árvagyerekek problémáját is. Az ugyan nem kérdés, melyik film a hitelesebb, mégis megkapó az az őszinteség, mellyel Tony Gatlif közelít egy olyan világhoz, ami talán csak az ő fejében létezik.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9026