KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnügyi regény

Herpai Gergely

Romanzo criminale – olasz, 2006. Rendezte: Michele Placido. Írta: Giancarlo de Cataldo. Kép: Luca Bigazzi. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Kim Rossi Stuart (Il Freddo), Anna Mouglalis (Patrizia), Pierfrancesco Favino (Liban), Claudio Santamaria (Dandi). Gyártó: Aquarius Film. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 152 perc.

Michele Placido neve legtöbbünk számára a nálunk is nagy sikert aratott tévésorozat, a Polip Cattani felügyelőjeként ismerős, ebben a filmben viszont rendezői képességeit kamatoztatja. A Bűnügyi regény Olaszország 70-es évektől 90-es évekig tartó korszakába röpít vissza minket, és részben megtörtént eseményeken alapuló gengsztertörténetet mesél el. A „Liban” nevű lepukkant maffiózó és néhány gyerekkori barátja bandát alapít, és a modern bűnözés semmilyen válfajától sem riadva vissza (terrorizmus, emberrablás, kábítószer-kereskedelem) egyre nagyobb hatalomra törnek az olasz alvilágban.

A film első szakasza a hetvenes évek francia noirjait idézi, akár a rendkívül sötét képi világot, akár a különféle alvilági figurák viszonyait nézzük. Az eleinte virágzó alvilági üzletmenetet nem a tehetetlennek, sőt balféknek tűnő és az egyik gengszter prostituált barátnőjéhez őrülten vonzódó nyomozó töri meg, hanem az egymás ellen is konspiráló gengszterek. Később aztán lassan kiderül, hogy a bűnbanda néhány tagja felsőbb politikai körökkel szűrte össze a levet, és ezzel saját vesztüket is okozzák – innentől kezdve egymást váltogatják a különféle orgyilkosságok, merényletek és vendetták. A Polipból már ismerős párbeszéd-özön miatt eleinte nehezen rázódik bele a néző a flashbackekkel is tarkított, helyenként igencsak kusza eseményekbe, azonban a hol megrázó, hol depressziós, de mindenképpen szuggesztív hangulat idővel székéhez szögezi az embert.

Brian de Palma vagy Francis Ford Coppola gengszterfilmjeinek csúcsaira ugyan nem jutunk el, és a szándékosan retró-stíl egyeseket talán zavarhat, de akinek tetszett a Polip, annak érdemes beülnie erre a bűnügyi regényre is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8814