KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Füles

Varró Attila

Scoop – amerikai, 2006. Rendezte és írta: Woody Allen. Kép: Remi Adefarasin. Szereplők: Scarlett Johansson (Sondra Pransky), Hugh Jackman (Peter Lyman), Woody Allen (Sid Waterman), Ian McShane (Strombel). Gyártó: Ingenious Media / Perdido / Focus Features. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 96 perc.

 

Woody Allen folyamatban lévő londoni bűntrilógiáját a Match Point meglepően fagyos és keserűmandula-szagú Patricia Highsmith-utánérzését követően egy könnyed misztikus vígjátékkal folytatja: a Füles egyfajta régi vágású édeshármas a screwball komédiák, a hitchcocki gázláng-thrillerek és az idén hetven esztendős mester bájos május-december románcfilmjei (Manhattan, Hannah és nővérei) között. Az állítólag egyenesen az előző opus főszereplőnőjére írt történetben lelkes diákújságíró hősnő angliai vakációja során összefut valami frissen elhunyt helyi sztárzsurnaliszta szellemével egy bűvészdobozban, aki felfedi előtte a rejtélyes tarot-kártyás gyilkos személyét, és önálló nyomozásra buzdítja. A bűnfelderítés soványka meséje kezdettől belefullad az Allentől szinte kötelezően elvárt párbeszédsziporkák epizódözönébe, amit egy idő után már a finom kis háromszögtörténet sem képes összefogni (a hősnő ugyanis egyfelől beleszeret az elsőszámú gyanúsított délceg arisztokratájába, másfelől alig titkolt vágytárgy lesz a nyomozótársul szegődő kivénhedt bűvész számára, aki hamis apa-szerepében egyre elszántabban próbálja bebizonyítani riválisa bűnösségét). A Fülesben némiképp szívszorító módon fordulnak ki a keretként használt hagyományos zsánerformulák: szemben a screwball-stratégiával Allen régi jó poénjait következetesen kirekeszti a szerelmi kapcsolatból (megtartva őket Scarlett Johanssonnal folytatott saját dialógusai számára), a „gyilkos-e a férfi, akit szeretek?” hagyományos thriller-kérdését pedig már szinte a nyitójelenettel megválaszolja, hatástalanítva a későbbi vörös heringeket. Ha a film helyenként működik is, megidézve a „korai, vicces” elődök szarkasztikus szellemét („Eredetileg zsidó vagyok, de aztán áttértem, és önimádó lettem”), összességében olyan, mint a rendező által megformált kisstílű mágus színpadi fellépései: a trükkök ezerszer látottak, kilóg mögülük a méretes lóláb, sőt néha mintha még maga a maestro is meglepődne, hogy sikerülnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8811