KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kebab kapcsolat

Vajda Judit

Kebab Connection – német, 2006. Rendezte: Anno Saul. Írta: Fatih Akin, Jan Berger és Ralph Schwinger. Kép: Hannes Hubach. Zene: Marcel Barsotti. Szereplők: Emanuel Bettencourt (Sifu), Numan Acar (Schwertkampfer), Nora Tschirner (Titzi), Hasan Ali Mete (Ahmnet). Gyártó: Creado Film. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 96 perc.

 

A Kebab kapcsolat a migrációs filmek sorába tartozik, azaz alkotói nagyrészt egy népes bevándorlócsoport tagjai, a németországi törököké, akik – a franciaországi arabokhoz hasonlóan – olyan speciális kultúrát alkotnak, melynek már legfőbb ideje volt, hogy sajátos problémáikat a nagyvásznon is megjelenítsék, és megmutassák nagyvárosi multikulturális közegben zajló többnemzetiségű, többé vagy kevésbé asszimilálódott mindennapjaikat. A kisebbségi film persze műfajilag a többségihez hasonlóan gazdag – gondoljunk csak a Fallal szemben tragikus szerelmi drámájára, a Rövid és fájdalommentesre, amely kőkemény krimi, vagy francia-arab oldalról az Élet a paradicsomban című történelmi filmre.

A Kebab kapcsolat tehát – habár bevándorlókörnyezetben játszódik – szabályos ifjúsági vígjáték. Főhőse, Ibo második generációs emigráns hamburgi török fiatal, aki ugyan még törökül, „babá”-nak szólítja édesapját, de a kung-fu filmekért és Bruce Lee-ért rajong, s nagybátyja gyrosozóját merész reklámfilmmel népszerűsíti. Barátnője sem a kisebbségi csoportból kerül ki, hanem echte német (itt kerül leginkább képbe az asszimiláció, elfogadás és xenofóbia kérdése), ezt leszámítva viszont ugyanazokkal a gondokkal küzd, mint bármely más német, török vagy akár magyar fiatal: generációs különbségek, a partnerkapcsolat és az énkeresés problémái egyaránt felmerülnek.

Anno Saul rendező a speciális kisebbségi problémákat a hétköznapiakkal ugyanúgy vegyíti, mint a kebabot és a kung-fut, Shakespeare-t és a terhes Júliát, a szerelmet és a használt pelenkákat. S mivel mindezt nagy kedvvel és kedvesen teszi, úgy tud véresen komoly kérdésekről (felnőtté válásról, gyerek- és felelősségvállalásról) beszélni, hogy közben egyszer sem érzik az izzadságszag. Erőltetett tanmese helyett – melynek azért fennállt a veszélye – így friss és bájos vígjáték született, amely a jó öreg görög-török ellentét karikírozásával még a kisebbségi létből is mer viccet csinálni.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8672