KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Lidérces álmok

Ardai Zoltán

 

A 70-es évek második felében jelentkező új lengyel rendezőgeneráció kitűnő filmek sorával keltett Európa-szerte feltűnést. Sajnálatos, hogy az itthoni néző már mind «kevésbé ismerheti meg az igazi időbeli közelség élményével Kie¶lowski, Holland, Falk, Kijowski, Bajon, Żebrowski és társaik immár nevezetes műveit. Ezek közül Wojciech Marczewski regény-adaptációja az elsők közt van, amelyet a hazai mozik vetítenek.

Marczewski ezzel a rendezésével a híres 1978–79-es lengyel elsőfilmesek közt sem maradt észrevétlen, bár műve nem tartozik a legtöbbet emlegetettek közé. És csakugyan: a film hamar, első képsorainak hiteles hangulatáva1, gyengéd komolyságával meg-kedvelteti magát, s ez már így is marad annak ellenére, hogy stílusa egyenetlen, olykor érezni, hogy a művészi „szövet” épp most durvább tapintású, mint az imént. A forgatókönyv alapját, E. Zegadłowicz 1935-ben megjelent könyvét nem olvashatjuk magyarul, de feltételezésekbe sem nagyon bocsátkozhatunk róla. Ugyanis a mozaik-szerűén kapcsolódó film-jeleneteket igazán a látványban felfogható szenvedély és filozofikum járja át, különösen az első órában. Szokásos értelemben vett történet itt nincs is. Az alaphelyzet: Mikołaj Srebrny-t, a századeleji nemlétező Lengyelország galíciai (K. u. K. fennhatóság alatti) részén élő kisfiút felveszik a nyolcosztályos gimnáziumba. A városban nagynénjééknél lakik, egy fülleteg, romló életkedvű polgári háznál, elvált anyja nem örül, ha látja, apjától, akit szeret, elszakítják. (Az apa, aki sehogysem tudott császárhű alattvalóvá átalakulni, elvonultan él.) Mikołaj ezen a labilis, szövevényes és kegyetlen talajon, a katolikus nevelés szorongatásában és bűvöletében éli meg a gyerekkor látomását a világról. A sebző realitások és az éppenséggel köztük-bennük játszó, de fölébük emelő költészet e gyermeki „lidércálomban” olvadnak össze tökéletesen. A kis Srebrny-t Tomek Hudziec igencsak jól alakítja: ahogyan félelem, dac, elesettség, misztikus ámulat játékát figyeljük az arcán, számunkra is mintegy át-világítódik mindaz, amivel kapcsolatba kerül.

Pedig a jelenetek nagy része korántsem csak az életből köszön vissza. Például: a korai szexualitás forróláza-hidegrázása, a háttérben nyáron is a paptanár (vagy katona-tanár) árnyával – még csak nem is Fellini jut először eszembe. De hát éppen ezért jó Marczewski filmje: aki ismeri, mondjuk, Joyce Ifjúkori önarcképét, az is le tud merülni a galíciai Mikołaj álmába. A felsős Srebrny (új színész játssza) jelenetei sem vesztenek sokat lírai elevenségükből. Valamennyit igen, mert a vallás homályából a társadalmi haladás képviselőihez, ezek racionalizmusától a vallás sugárzásához húzó költő-diák maga kissé háttérbe szorul, problémái s az eszmék mögé. Nem mintha ennek az egyensúly-billenésnek el lehetne hinni, hogy Marczewski illusztrálásnak vagy publicisztikának tekinti a filmezést. Annál komolyabban érdeklődik az élet iránt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/10 46. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7307