KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Veress József: Kovács András

Varga András

 

Veress József jóvoltából most (először) magyarul is olvashatunk kismonográfiát Kovács András filmrendezőről. A tizennégy fejezetből álló kötet lehetőség arra, hogy hézagos tudásunkat valódi ismeretekre cseréljük. Szigorú időrendiség lesz kalauzunk a megismerésben.

A precizitás és a vélemények ütköztetésének elve vezérelhette Veress Józsefet, amikor – az „egy fejezet egyenlő egy film” tagolásban – a művek egyenkénti vizsgálatánál a rendezői nyilatkozatot és a szakkritika megállapításait saját véleményével szembesíti. Ez a módszer következetesen végigvonul a könyvön. (Egyes fejezeteinél azonban a szerző rovására, hiszen a megjegyzések, ellenérvek nélküli terjedelmesebb rendezői interjúk, sajtókritikai idézetek esetében puszta közvetítői szerepre kárhoztatja magát. Az idézetek halmozása talán éppen a Kovács András-i életművet megalapozó filmnél, a Nehéz emberek bemutatásánál a legszembetűnőbb.)

Kovács András az új magyar film első generációs elitjének tagjaként a kultúrpolitika felől közelít a filmhez – a gyár dramaturgiáját vezeti; „…azt képviselte, amit előírtak számára” – olvashatjuk a pályakezdés időszakáról szóló, hízelgőnek aligha nevezhető tudósítást. De változtak az idők – és változtak a jelzők. Eljönnek a hatvanas évek, és Kovács András rendezőként debütál. A késő indulást aktív „közéletiség” ellensúlyozza e kismonográfiában. Hogy mi az átalakulás oka-titka? Nos, a kismonográfia a szellemi gyökerek történeti megidézésével adósunk marad. Aztán a Nehéz emberek kapcsán, bár fölemlíttetik a „tradicionális dokumentumfilm kereteinek szétfeszítése”, annak elemzése azonban elmarad, hogy milyen gátakat is tört át a magyar filmgyártás egészében az új szemlélet. S talán ezért is olyan kurta Veress könyvének XI. fejezete, szinte afféle lomtárnak tekinti a Dokumentumok, portrék, interjúk, riportok, tévéfilmek: A valóság faggatása, 1965–1975 címet viselő három oldalt. Pedig ez a tíz esztendő minőségi változásokban bővelkedő időszak mind az ország, mind a magyar film történetében. Éppen itt lehetett volna megrajzolni a rendező valóságos portréját; s talán itt kaphatta volna meg méltó indoklását a Kovács Andrásnak állandó jelzőként kijáró „közéleti” cím. Fogódzók nélkül szemléljük a pálya fő fordulópontjait; például azt, hogy a hatvanas években oly mai, oly polemikus vénájú Kovács András a hetvenes években miért készít „történelmi” vagy történelmi kosztümökbe bújtatott (?) filmeket. Nem talált mai-mostani, hús-vér aktualitású témákat? Vagy rendezői pályáját a mai magyar értelmiség általánosabb sorsképén keresztül kellene szemlélni?

Így aztán Veress olvasójában hiányérzet támad: nem lel összefoglaló-értékelő tanulmányra, a részletek kritikájából viszont nem áll össze az eddigi életmű összetartását és ellentmondásait fölmutató monografikus összkép. Mindazonáltal a kötet fejezeteinek lépcsőzetes egymásra épülése könnyen és jól forgatható kislexikon jelleget kölcsönöz a könyvnek: az alapvető információkat gyorsan megtaláljuk. A könyv szerzője ismereteinket új és eleven impressziókkal bővíti – a megismerő randevú a következő monográfia idejére halasztódik.

 

Veress József: Kovács András. Bp. 1981. MFI – N. P. I. 105 o.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7051