KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Boszorkányház

Kovács Kata

Boszorkányház – magyar, 2020. Rendezte és írta: Nyíri Kovács István. Kép: Blahó László és Dorcsák Gábor. Szereplők: Bakos Éva (Magambál), Fazekas Júlia (Luca), Nagypál Gábor (Rázsoly), Mészáros Piroska (Tenke), Kuna Kata (Nina). Gyártó: Film Wizard. Forgalmazó: Romis. 100 perc.

 

Nyíri Kovács István 2006-ban bemutatott Szűzijáték című filmjével és a két évvel későbbi

Rövid, de keménnyel határozottan helyet foglalt magának a magyar független filmes szcénában, így aztán meglepő, hogy következő mozijára több mint tíz évet kellett várni. A továbbra is szinte nulla büdzséből forgató rendező a Boszorkányházat ugyanazokkal a fő alkotóelemekkel teszi érdekessé, amelyek miatt a közönség korábbi munkáit is kedvelte: szatirikus hangvétel, jó adag személyesség, önreflexió és önirónia. A Hétköznapi Vámpírok és az uristen@menny.hu szabálytalan szerelemgyerekéről van szó: egy Fillér utcai családiházban élő boszorkányközösség életébe csöppenünk, a hétszáz éves Magambál, a nimfomán Luca, a dzsigoló férfiboszorkány Rázsoly, a boszorkánytudományt négyszáz éve gyakorló Tenke és az ifjú, lelkes tanonc Nina félig-meddig legálisan működtetett üzemébe, ahol munkaidőben tanácsadásra fogadják a betévedő kuncsaftokat. Magambál egy nap beleszeret egy idős mozigépészbe, akiről kiderül, hogy haldoklik, és az asszony úgy dönt, maga is szeretne megszabadulni az örökléttől, ez azonban nem is olyan egyszerű, a családként működő közösség azonban mindent megtesz, hogy tervét támogassa.

A viszonylag kötött dramaturgiával és precíz történetvezetéssel végigvitt alkotás az áldokumentarista kerettörténetnek és a valóságshow narrációs eszközeinek – a szereplők időről időre leülnek és kommentálják az eseményeket – köszönhetően nagyon is követi a kortárs trendeket, ugyanakkor hiányzik belőle, ami igazán magával ragadóvá tehetné: a megfelelő időzítés és az igazán jól ülő, eredeti poénok. A jó színészi játék és az ökörködő, barkácsfilmes alaphangulat szívet melengető ugyan, de nehéz belátni, a rendező miért helyezte trash-misztikus közegbe a filmjét, amikor a legjobban szemmel láthatóan a kisrealista poénokhoz ért, lásd a teletál futárnak öltözött adóellenőr nagyszerű epizódját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14508