KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A gyermek

Vajda Judit

The Hole in the Ground – ír, 2019. Rendezte: Lee Cronin. Írta: Stephen Shields és Lee Cronin. Kép: Tom Comerford. Zene: Stephen McKeon. Szereplők: Seána Kerslake (Sarah), James Quinn Markey (Chris), Kati Outinen (Noreen), Simone Kirby (Louise). Gyártó: Savage Productions / Bankside Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 91 perc.

 

A horror műfaj mindig is szoros kapcsolatot ápolt a család motívumával, és a gonosz által üldözött családoktól eljutott oda, amikor a család hordozza magában a gonoszt. A hippi korszak traumája ihlette klasszikusok (Ómen, Az ördögűző) még csak azt vetették fel, hogy saját gyermekünk szörnyeteg is lehet, a mai horrorfilmek viszont már beépítették magukba a XXI. század tapasztalatait is: manapság a szülőség egyre többet követel, egyre összetettebb, egyre túlgondoltabb, egyre nehezebb – és egyre gyakrabban kell egy embernek (általában az anyának) egyedül boldogulnia.

Miközben a tavalyi Örökség azt mutatta be, milyen nehéz megvédeni saját magunktól a gyermekeinket, a 2016-os Démonok között 2-ben pedig az apa hiánya majdnem ugyanolyan félelmetes volt, mint a szellem támadása, addig az ausztrál Babadook (2014) és a legfrissebb anyahorror, A gyermek azt fogalmazza meg, hogy a szeretett férj elvesztése milyen félelmetes élménnyé változtatja az anyaságot. Míg azonban a Babadookban a címszereplő rém volt a múltbeli tragédia, a feldolgozatlan gyász és az egyedülálló anyaság szimbóluma, A gyermekben az eleinte helikopterszülőként viselkedő anya (aki nemcsak azt tiltja meg gyerekének, hogy kimenjen egyedül a kertbe, de még leskelődik is utána) szemében saját fia válik félelmetessé – hogy a végére persze lelepleződjön az igazi szörny is.

Az ausztrál horrorszenzáció mellett az idei Mihez (továbbá Junghoz és Platónhoz) is kapcsolódó alkotás kevés szereplővel és kevés eszközzel dolgozik, igen finom jelzésekkel éri el, hogy higgyünk is, meg ne is a főhősnőnek abban a kérdésben, hogy a fia nem is a fia. Az ugyancsak a Babadookot idéző epilógus pedig rémségesen hitelesen fogalmazza meg, hogy a belőlünk táplálkozó vagy egyenesen bennünk lakozó szörnyet le lehet ugyan győzni, de attól még az élet egyedülálló szülőként sosem lesz könnyebb.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14139