KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az eltűntek

Roboz Gábor

The Vanishing – brit, 2018. Rendezte: Kristoffer Nyholm. Írta: Joe Bone és Celyn Jones. Kép: Jorgen Johansson. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Gerald Butler (James), Peter Mullan (Thomas), Connor Swindells (Donald). Gyártó: Kodiak Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 101 perc.

 

Úgy tűnik, a világítótornyos szigeteken játszódó kamarathrillerek mindenekelőtt férfi figurák viszályának bemutatására kínálnak ideális helyszínt, legyen szó a finn Lärjungenről, ahol egy zsarnoki toronyőr akar a saját képére formálni egy helyettesnek betanuló fiút, a brit The Lighthouse-ról, ahol két meggyötört és eltérő világnézetű fickó megy egymás agyára egy hatalmas vihar közepette, vagy a szintén angol Az eltűntekről, amely ugyancsak valós történeten alapulva jól ismert bűnfilm-szituációt dolgoz fel. A mind években, mind műfajokban mérve nagy tévérendezői tapasztalattal bíró Kristoffer Nyholm (Gyilkosság, Tabu) első egészestésében három férfi egy aranyrudakkal teli faládát talál a munkahelyüket jelentő szigeten, és ez alapján még az is sejtheti a folytatást, aki korábban csak a Vikander–Fassbender páros főszereplésével látott világítótornyos filmet.

„A Flannan-sziget rejtélye” néven elhíresült sztori, amely ihletett már verset, Doctor Who-epizódokat, Genesis-albumot, sőt kamaraoperát is, a filmcím ismeretében falrengető meglepetéseket nem tartogat – pláne a műfaj rajongói számára –, a dán rendező ugyanakkor kihozza belőle, amit egy világtól elzárt helyszínen bonyolódó háromszereplős cselekményből lehet. Az érzékeny fiatal srác, a családos középkorú és a tragédia sújtotta idős férfi karakterei között is csak típusfigurákra ismerhetünk rá, Nyholm filmje mégis egy hajszállal több tisztes iparos munkánál. A rendező sikeresen elkerüli a kamarathrillerekre időnként jellemző túlbonyolítottságot, és elállatiasodó pénzsóvárok szimpla vérengzése helyett inkább arról a fajta bűntudatról mesél, amely minden más érzelmet képes felülírni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14027