KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Heavy túra

Kovács Bálint

Hevi Reissu – finn, 2018. Rendezte: Juuso Laatio és Jukka Vidgren. Írta: Aleksi Puranen és Jari Olavi Rantala. Kép: Harri Raty. Zene: Lauri Porra. Szereplők: Johannes Holopainen (Turo), Samuli Jaskio (Lotvonen), Antti Heikkinen (Jynkky), Max Ovaska (Pasi), Minka Kuustonen (Miia). Gyártó: Umedia / FilmCamp / Mutant Koala Pictures. Forgalmazó: Hungaricom. Feliratos. 90 perc.

 

Két finn elsőfilmes leforgatta a South Park valamelyik teljesen elvetemült epizódját, élő szereplőkkel és néhány leölt rénszarvassal a főszerepben. Pedig a se istent, se ördögöt nem tisztelő South Parkot nem véletlenül rajzfilmként alkotta meg Trey Parker és Matt Stone: az animáció garantál egy elidegenítő réteget, amely révén a legvégletesebb túlzások is elfogadhatóbbak. Élőszereplős filmben jóval nehezebb el- és befogadhatóvá tenni a valószerű környezetben és formavilággal ábrázolt, de valószerűtlen eseményeket vagy figurákat. Márpedig a Heavy túra író-rendezői, Juuso Laatio és Jukka Vidgren pont erre vállalkoztak. És arra, hogy úgy parodizáljanak egy jelenséget, hogy az ennek ellenére egy percig se tűnjön nevetségesnek. Kisebb fajta csoda, hogy mindebben teljes sikerrel jártak.

A film közege a skandináv metálos szubkultúra, annak minden sztereotípiájával: a főszereplők egy 12 éve létező együttes tagjai, akik eddig sosem merészkedtek ki egyikük anyukájának pincéjéből, de most végre valódi színpadra állnának, már ha sikerül leküzdeniük a félelmeiket, na meg összehozni a bulit. És épp ez a „ha sikerül” az egész történet kulcsa: a Heavy túra azért működik, azért látni meg az emberit a folyamatosan kiröhögött hülyeségek mögött, mert a történet valójában mélyebbre megy az elborult halálmetálosok kifigurázásánál. Esendő, kigúnyolt, a magabiztosságot hírből sem ismerő, a saját álmaik megvalósításától félő, bátortalan kisemberek magára találásáról van itt szó szokatlan tálalásban. Ez szentesít minden eszközt, meg az alkotók szimpatikus öntörvényűsége: annyiszor lépik át a határokat a debil poénjaikkal, hogy ez már saját világot teremt, amelyben az infantilis és morbid humor a rendezőelv, így a normálisnak tartott emberek birodalma ezúttal szokatlannak tűnik, és ez egyszer a különcöknek jár a bátorító üdvrivalgás.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14026