KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Idétlen időkig

Varga Zoltán

Groundhog Day – amerikai, 1993. Rendező: Harold Ramis. Szereplők: Bill Murray, Andie MacDowell, Chris Elliott. Forgalmazó: GHE. 101 perc.

 

Harold Ramis legalább kétszer aranybetűkkel írta be nevét a filmvígjátékok nagykönyvébe: társszerzőként és színészként a Szellemirtók csapatának megalkotásával s egyikük megformálásával, rendezőként (és ismét társíróként) pedig az Idétlen időkig egyszerre nemes tradíciókat idéző-folytató és a posztmodern korszellemre is rezonáló munkájával, melyet negyedszázad elteltével bízvást emlegethetünk a klasszikusok között. A bugyuta hazai címet zseniális filmre aggatták, melynek óhollywoodi előzményei között olyan James Stewart-filmeket találunk, mint Az élet csodaszép és a Harvey. Ramis műve is komédia és fantasy ötvözete, s Capra és Koster meséihez hasonlóan csupán egyetlen mozzanata érvényteleníti a valószerűség elvárásait, ez az „apróság” azonban mindent megváltoztat, és éppen ez vezet a posztmodern kérdéskörökhöz. Főszereplőnk minden nap ugyanazt a napot éli át, újra és újra nekikezdhet a kisvárosi közegben töltött Mormota Napnak. Az egyenes vonalú elbeszélés lebontása, a történettöredékeket és eseményvariációkat sorjázó cselekményvezetés a posztmodern mozi kedvelt fogása – sőt, az Idétlen időkig inspirációja máig kimutatható: az egyetlen nap ismétlődésének szituációja az utóbbi években feltűnt inváziós sci-fiben (A holnap határa), mesefantasyban (Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei), de még slasherfilmben is (Boldog halálnapot!).

Ezzel együtt a klasszikus hollywoodi szemlélet megőrződése is kitapintható: kezdetben kiállhatatlan hősünk jellemfejlődése – mogorva fráterből afféle önkéntes őrangyallá válik – éppoly nyomatékos, mint a szerelmi motiváció beteljesülése, s ez mérsékli a posztmodern hevületet. Ugyanakkor hagyománytörő módon éppen a legnagyobb rejtélyre nincs magyarázat, sohasem derül ki, miért s miként keletkezik a főhőst csapdába ejtő időhurok – s ez rendkívüli módon kedvez a film nyitottságának, filozófiai és teológiai olvasatok sorát ösztönzi. Ramis filmje mégsem intellektuális mélységei, hanem főszereplője, Bill Murray miatt megunhatatlan. Bizonyosan az égben köttetett, hogy a cinikus alakok megformálásában járatos művész – a Szellemes karácsonyban már remekelt hasonló szerepkörben – Phil Connors bőrébe bújjon: ha kisvárosnyi mellékkarakter asszisztál is hozzá, az Idétlen időkig valójában Bill Murray ragyogó egyszemélyes showműsora.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14014