KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tagadás

Kovács Patrik

Denial – amerikai-brit, 2016. Rendezte: Mick Jackson. Szereplők: Rachel Weisz, Timothy Spall, Tom Wilkinson. Forgalmazó: Bontonfilm. 109 perc.

Jóllehet ma már számos országban bűncselekménynek minősül a holokauszttagadás, még mindig sokan azonosulnak e kártékony szemléletmóddal. A zsidó népirtás tényét megkérdőjelező kutatók egyik legismertebbje, a brit David Irving a kilencvenes években perbe fogta az amerikai historikust, Deborah Lipstadt-ot, amiért az egyik könyvében antiszemitizmussal és történethamisítással vádolta meg őt. Kétszeresen fonák helyzet állt elő: egy fajgyűlölő, Hitler-szimpatizáns kókler akart revánsot venni vélt sérelmeiért, ráadásul – a brit jogrend sajátosságából fakadóan – az alperesre, illetve annak ügyvédeire hárult a teher, hogy bizonyítsák igazukat. Mick Jackson legújabb rendezése a nagy port kavart ügy eseményeit beszéli el.

Az alapanyag ezüsttálcán kínálta egy pazar bírósági dráma lehetőségét, a Tagadás azonban sajnos éppoly fantáziátlan, mint a címe. Jackson rendkívül szűkre szabja a játékidőt, ami széttöredezi a ritmust: a nyitány és a tárgyalótermi összecsapások előkészületeit felvázoló szekvenciák túl sok mozzanatot sűrítenek egybe, a jelenetek kurták és hanyagul felépítettek, a cselekmény hosszú bakugrásokkal halad előre. Szerencsére a rendező félúton racionalizálja a tempót, és a feszültség, mely mindaddig csak pislákolt, végre beizzik, amint Lipstadt (Rachel Weisz) a vádlottak padjára lép. A bírósági szócsaták izgalmasak ugyan (ráadásul teljes egészében a valódi per jegyzőkönyve alapján íródtak), ám a két főhős sosem ütközteti egymással érveit, személyes konfliktusuk elsikkad, így pedig az ügy kissé tétnélkülinek tetszik.

Érződik, hogy Jackson másfél évtizede nem készített mozifilmet: Lipstadt morális vívódását közhelyekbe csomagolja, a szinte már dokumentarista hitelességet néha papírízű dialógok ellenpontozzák, és a képi megvalósítás is az alkotó televíziós múltját idézi. Üdvözlendő viszont, hogy a Tagadás a holokauszt-túlélők nézőpontját is megjeleníti, továbbá, hogy az egyik jelenet eredeti auschwitz-i helyszíneken forgott. Weisz és az Irvinget alakító Timothy Spall egyaránt remekelnek, ám Tom Wilkinson még őket is árnyékba borítja a veterán ügyvéd, Richard Rampton színpompás karakterének bőrében. A Tagadás azonban így is a beváltatlan ígéretek filmje. Kár érte: ha szerencsésebb csillagzat alatt születik, az Aki szelet vet kortárs párdarabját ünnepelhetnénk benne.

Extrák: werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/11 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13465