KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Bayer Antal

Az Ivadék visszatért

Sok Spawn-rajongó bánkódott, amikor 1999 karácsonyára kedvencének 18., ám egyben utolsó magyar nyelvű számát kapta az akkori kiadótól. Feltehetően nem voltak elegen. De nem egy képregénynél láttuk már, hogy egy elszánt fan nem akar beletörődni a helyzetbe, és saját kezébe veszi a dolgot. Ez történt most is. A szakmában újonc Breitenbaumer László teljesen váratlanul útjára indította Todd McFarlane leghíresebb figurájának újabb magyar folyamát. Ráadásul nem is akárhogy, hanem újságos terjesztésben, szép kivitelben. Az első számon még kiütöttek a gyermekbetegségek (utólag felragasztott vonalkód, nyelvi pontatlanságok, egyenetlen beírás), de néhány tapasztalt szakember segítségével már sikerült ezeket orvosolni.

Ami a tartalmat illeti, maradjunk annyiban, hogy akinek hiányzott a pokolivadék, most határtalan boldogságot érezhet, mert Greg Capullo rajzai tökéletesen hozzák a megszokott világot és színvonalat, és a történetek is a korábbi hangnemben és stílusban folytatódnak. Ami persze nem mindenkinek tetszik, hiszen a látványosság sokszor párosul kegyetlenséggel, és a karakterek motivációinak a magyarázata nem elégít ki minden igényt. Annak idején maga McFarlane is beismerte, hogy a történet nem különösebben érdekli, egyszerűen csak vagány dolgokat akart csinálni. Ez minden várakozást meghaladó módon sikerült, hiszen a Spawn a mai napig fut Amerikában, még ha a hajdani milliós példányszámokról ma már csak álmodozni lehet. A magam részéről nem leszek rendszeres olvasója a magyar kiadásnak, de örülök az újságos választék bővülésének, és hosszú életet kívánok neki.

Spawn. Színes, 44 oldal, irkatűzött, megjelenik kéthavonta. Magánkiadás.

 

Az újságosoktól már jó éve elbúcsúzott az EpicLine, és ha nem is a remélt-ígért tempóban, de folytatódik a megjelenése a kis példányszámú képregények rendezvényes-webshopos mikrokozmoszában. A képregényfesztiválra rögtön két füzet is kijött, és az új koncepciónak megfelelően mindkettő egy-egy sorozat következő fejezetét tartalmazza.

A 14-es szám a 2015 legjobb képregényének választott 5Pallos második epizódja, amelyben Molnár Gábor a 5Panels tagjainak alteregóit állítja színre, és az alkotócsapat valódi történetéből ihletet merítve hoz létre egy humoros kalandot. Egy remek nyitófejezet után nehéz tartani a szintet és megfelelni a felcsigázott igényeknek, és ez nem is sikerül maradéktalanul. A rajzok továbbra is nagyon jók, a szereplők interakciói mókásak, de a cselekmény nagyon lassan indul be, és ez ennyire ritka megjelenésnél kissé bosszantó. Reméljük, fel fognak pörögni a dolgok.

Kicsit hasonló a gondom a 15-ös számmal, a korábban szintén díjazott Szekerce és Szemerce immáron ötödik fejezetével, amelyet ezúttal Koska Zoltán nem csak rajzolóként, hanem íróként is jegyez. Sok a vicces párbeszéd, de kevés a cselekményt valóban előrevivő történés, és úgy érzem, mintha még mindig befelé mennénk a sztoriba, nem világos, hogy mik a drámai tétjei. Ezt is fel kellene gyorsítani.

EpicLine 14 és 15. Fekete-fehér illetve színes, 24 oldal, irkafűzött. Kiadó: 5Panels.

 

Az idei budapesti képregényfesztiválon villámlátogatást tett az izraeli Rutu Modan, aki 2009-ben Exit Wounds, 2014-ben pedig The Property című művével kétszer is elnyerte az Eisner-díjat a „graphic novel” kategóriában. Az idő szűkössége miatt hazai megjelentetésük nem jöhetett szóba, de legalább két kis füzetből a magyar képregényolvasók is megismerhették munkásságának egy szegletét.

Modan fő erőssége a közvetlen és közvetett élményeken alapuló életkép. A történetek egyike egy Sheffieldbe látogató amatőr izraeli énekesről szól, aki az utazástól nemzetközi karrierje beindulását reméli – ám kiderül, hogy a helyi zsidó közösség szórakoztatására hívták meg, és nem tartalmas rock and rollt, hanem „szép régi dalokat” várnának tőle. A másik füzet képregényeinek az izraeli-palesztin együttélés és konfliktus a témája, és mivel egyszerű emberek szemszögéből közelít az aktuálpolitikához, elgondolkodtató felfedezésekkel szolgál mindenkinek, aki nem feketében és fehérben látja a világot.

Rutu Modan: Legnagyobb rajongója és Jamilti/Kis nyulacska. Színes, 24 oldalas, irkafűzött kiadványok. Kiadó: Nero Blanco Comix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 68-68. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12576