KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Shirley – A valóság látomásai

Lichter Péter

Shirley: Visions of Reality­ – osztrák, 2013. Rendezte és írta: Gustav Deutsch. Kép: Jerzy Palacz. Zene: Christian Fennesz. Szereplők: Stephanie Cumming, Christoph Bach, Florentín Groll, Elfriede Irrall. Gyártó: KGP. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 92 perc.

Az osztrák film leginkább Haneke és Seidl révén él a köztudatban, pedig a hatvanas évek óta a marginális filmkultúra, az avantgárd egyik fellegvárának is tekinthető. Az elsők között Peter Kubelka és Kurt Kren robbant be a kísérleti filmes diskurzusokba, a nyolcvanas évek óta pedig Peter Tscherkassky, Martin Arnold és Valie Export révén került az osztrák avantgárd a világ élvonalába.

Ebbe a sorba illeszthető Gustav Deutsch életműve is, aki egészen mostanáig leginkább talált nyersanyagból készített látványos experimentális filmeket, amik a műfajra jellemző önreflektív játékossággal meditáltak a mozgókép történetén. A Shirley – a hatvanéves művész első játékfilmje –, érdekes módon alig illeszthető be a korábbi avantgárd filmes életműbe, vagy egyáltalán a kísérleti film megszokott kereteibe.

A Shirley nem más, mint tizenhárom Edward Hopper festmény megfilmesítése, pontosabban „életre keltése”. A festő különböző korszakaiból kiválasztott emblematikus képeket egy központi karakter, a címadó színésznő köti össze, az ő életének különböző szakaszaiba pillanthatunk bele. A személyes élettörténet hátterében pedig végig ott húzódnak az USA történelmének huszadik századi fordulópontjai, a gazdasági válságtól a McCarthy-éra elfojtottságáig.

Az amerikai festészet huszadik századi klasszikusa a harmincas évektől a hatvanas évekig nyúló pályáján, a korabeli izmusokba nehezen beilleszthető módon, titokzatos hangulatú tájképekkel, utcákat és hotelszobákat ábrázoló festményekkel mesélt a korhangulatról, a városi emberek magányáról. Képei magukon viselik a korszak filmjeinek stílusjegyeit, kiüresítő kompozíciói pedig olyan rendezőkre volt hatással, mint Jarmusch vagy Wenders. Deutsch filmje egy-egy képet úgy kelt életre, hogy a festmények rajzos textúrája megmarad, a képbe komponált színészek és tárgyak valahogy egybeolvadnak a festett részekkel. E különös technika révén egy nehezen megragadható álomszerű hangulat telepedik a filmre, ami a statikussága, a megszokott filmszerűség hiányának ellenére is izgalmas marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12070