KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Super

Géczi Zoltán

Super – amerikai, 2010. Rendezte: James Gunn. Szereplők: Rainn Wilson, Liv Tyler, Ellen Page, Kevin Bacon. Forgalmazó: Cinetel. 92 perc.

Az, hogy főhősünk (Rainn Wilson) kolosszális balfék, különösebb kertelés nélkül kijelenthető: későharmincasként egy külvárosi dinerben műveli magas szinten a hamburgersütés kifinomult tudományát, szabadidejében stupid tévéműsorokat bámul, bárminemű örömet csakis szépséges felesége (Liv Tyler) mellett talál, aki kigyógyult kábítószerfüggőként az új élet illúzióját űzve kötötte össze vele életét. Amikor pedig a lány lelép egy sumák bűnözővel, emberünk hirtelenjében megvilágosodik, és kretén igazságosztóként kezd új karriert („Shut up, Crime!”); ámokfutásával igazolja Charles Bukowski tételét, miszerint az emberek nem a nagy dolgoktól, hanem a hétköznapi apróságoktól tudnak igazán megtébolyodni.

A Super a szuperhős-kultusz által keltett neurózist, a szuperhős-mítoszok fekete-fehér világképének idiotizmusát kacagja ki; eme szatíra főszereplői végtelenül frusztrált emberek, kiket a hétköznapok abszurditásai őrjítenek meg. Teszi mindezt elsőrangú szereplőgárdával: Ellen Page tündérien idióta, Kevin Bacon laza és vagány, Liv Tyler imádnivaló, ráadásul a film lényegesen okosabban használja a karaktereket és a helyzetkomikum dramaturgiai intézményét, mint a hasonló habitusú darabok (Kick Ass, Defendor). A forgatókönyv jobbra is, balra is keményen oszt: a fundamentalista keresztények, az idióta képregény-geekek, a televíziós evangelizáció (Szent Bosszúálló Krisztus!), a bugris wannabe-gengszterek mind megkapják a magukét, miközben sora veszi és kikacagja a műfaji közhelyeket is. Egyszerre infantilis és véres, vicces és szomorú, de lehetne kicsit harsányabb és lendületesebb, mert középpályán elfogy a kraft, sajnos az erős expozíció és a zsánerre vonatkozó nézői elvárásokra merészen fittyet hányó finálé közé becsúszik néhány enervált jelenet. Azonban egyenetlenségei mellett is szerethető és szórakoztató mozi, ráadásul presztízsét emeli, hogy ízig-vérig szerzői film – a Supert ugyanis A galaxis őrzőit jegyző James Gunn írta és rendezte.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12067