KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hajszál híján úriember

Tüske Zsuzsanna

En ganske snill mann – norvég, 2010. Rendezte: Hans Petter Moland. Írta: Kim Fupz Aakeson. Kép: Philip Ogaard. Zene: Halfdan E. Szereplők: Stellan Skarsgard (Ulrik), Bjorn Floberg (Rune), Gard B. Eidsvold (Rolf), Jorunn Kjellsby (Karen). Gyártó: Paradox Produksjon. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 105 perc.

Ha a skandináv filmgyártás mûfajokhoz való viszonyáról van szó, már az utóbbi néhány év jó pár remekbe szabott darabját (lásd Ádám almái) szemlélve is elmondható, hogy a finomkezû alkotók csodákat képesek mûvelni, ha a független filmes alapot mûfaji elemekkel ékesítik. Az állítás a norvég író-rendezõ, Hans Petter Moland Hajszál híján úriember címû filmjére is érvényes, ami a 2005-ös, dán nagytestvéréhez hasonlóan ugyancsak egy börtönbõl szabadult férfi bizarr megváltástörténetét meséli el.

Ulrik 12 év fegyház után papírforma szerint megkapja az új élet lehetõségét, azonban a dolgok másképp alakulnak: egykori fõnöke, az ingyencirkusszerû, pitiáner oslói bûnbanda vezére pártfogásába veszi, beköltözteti nõvére börtöncellaként is versenyképes pincéjébe, szerez neki egy autószerelõi állást és azt követeli tõle, hogy ölje meg a férfit, aki annak idején besúgta õt. Ulrik rá is áll a dologra, azonban fiával való kapcsolatának felmelegítésével, valamint a környezetében lévõ asszonynép tagjainak védelmével és kielégítésével –  bosszúálló helyett – az odaadó apa és a kültelki Casanova szerepét kezdi felvenni.

Moland filmjében a hátterek kiváló érzékkel való felhasználása vetekszik a szereplõk kiválasztásával, a külvárosi enerváltság faarcát viselõ figurák váratlan megnyilvánulásai (például az autószerelõ mûhely tulajának morálfilozófiai beköpései) a cselekmény meglepõ mozzanataival, mindezt kesernyés, olykor sötét humor festi alá, így, ha Moland mûve nem is csillog fekete gyémántként, mint sokat méltatott dán rokona, mindenképp az északi drágakövek családjába tartozik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10600