KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/január
JEGYZET
• Breuer János: Bartók Béla a moziban

• Zalán Vince: Egy kelet-európai képíró Huszárik Zoltán filmjeiről
• N. N.: Huszárik Zoltán filmjei
• Rózsa Gyula: Szindbád Nagybányán
• Sváby Lajos: Az idő festője
• Sára Sándor: Szindbádot játszottunk
• N. N.: Huszárik Zoltán
• Csoóri Sándor: Legenda
• Csala Károly: „Keresem a hangot...” A koncert
• Lengyel Balázs: A róka, mint legkisebb királyfi Vuk
• Kardos István: Fényérzékeny valóság Az amatőr
• Marx József: Film bérkocsi nélkül A terasz
• Takács Ferenc: Gyilkosok és moralisták Sidney Lumet portréjához
• N. N.: Az utolsó vágás joga
• N. N.: Sidney Lumet filmjei
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: Szörnyetegek szerelmei Trieszt
• Székely Gabriella: Túl a harmadik X-en Mannheim

• Bikácsy Gergely: Lábadozók A spanyol film Franco után. Fél évtized
• Dárday István: Helybenjárás Vita a filmforgalmazásról
• A szerkesztőség : Zárszó helyett Vita a filmforgalmazásról
LÁTTUK MÉG
• Deli Bálint Attila: Hurrikán
• Kulcsár Mária: A szűz és a szörnyeteg
• Szalai Anna Mária: A kék lagúna
• Loránd Gábor: Majd meglátjuk, ha megérjük
• Lajta Gábor: Mackó Misi és a csodabőrönd
• Zoltán Katalin: Cirkusz Vadnyugaton
• Ardai Zoltán: Sasszárny
• Varga András: Tobi
• Gáti Péter: Húsz nap háború nélkül
• Józsa György Gábor: Míg a halál el nem választ
TELEVÍZÓ
• Ágh Attila: Martinovics álma avagy a nemlétező léggömb Elek Judit filmjéről
• Faragó Vilmos: Patyomkin-történet – kedélyesen Vendéglátás
• Berkes Erzsébet: Jókait, még több Jókait! A névtelen vár
KÖNYV
• Györffy Miklós: Film-munkafüzetek Új nyugatnémet könyvsorozat

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Milarepa

Teszár Dávid

Milarepa­ – tibeti, 2006. Rendezte: Neten Chokling. Írta: Neten Chokling és Tenzing Choyang Gyari. Kép: Paul Warren. Zene: Joel Diamond. Szereplők: Orgyen Tobgyal (Yongten Trogyal), Jamyang Lodro (Milarepa), Lhakpa Tsamchoe (Peydon), Jamyang Nyima. Gyártó: Shining Moon. Forgalmazó: Best Hollywood. Szinkronizált. 90 perc.

 

A bhutáni mozik hazai importja egészen impozáns képet mutat, tekintve, hogy az elmúlt bő tíz esztendőben három alkotásuk jutott el a nemzetközi forgalmazásig, ebből pedig kettő nálunk is hozzáférhető: míg az Isteni játék (1999) bájos komédia néhány focirajongó buddhista szerzetesről, a Milarepa (2006) sötét tónusú tanmeséje a címben megjelölt legendás, XI. században élt tibeti szent ifjúkorát eleveníti fel. A bhutáni filmevolúció szerint a cél szentesíti az eszközt: amennyiben az Isteni játék minimalizálja a didaxist, az itthon bemutatásra nem került Utazók és mágusokban pedig (2003) már a parabola-jelleg dominál, akkor a Milarepa a jaktej-sűrűségű üzenetfilmek tökéletes mintapéldánya. Neten Chokling bosszútörténetében a férje halála után megtört özvegy feketemágia-tanulmányútra bocsátja nagykorúvá serdült (címszereplő) fiát, hogy rajta keresztül elégtételt vehessen férje testvérének családján, akik jogtalanul megfosztották őt a hagyatéktól, és kisemmizett szolgává alacsonyították a gyermekeivel együtt.

Az aszkéta-költségvetésből leforgatott alkotás maximális lelkesedésről tanúskodik: szemet gyönyörködtető panorámaképekbe csomagolja a spirituális tartalmat, ám a nem létező színészi játék, a suta dialógusok, a Xenába illő, megmosolyogtató speciális effektusok, valamint a történet katarzist nélkülöző, váratlan félbehagyása (a befejező inzertek arról értesítik a nézőt, hogy a megvilágosodás folyamatát tartalmazó második, befejező rész 2009-ben kerül a mozikba – ez egyelőre még várat magára) nagyban korlátozza az élmény teljességét. Ekként a Milarepa az egzotikus filmínyencségek iránt lelkesedőknek kevéssé ajánlható – morális alapon Travis Bickle és Piszkos Harry, míg szakmai-vallási szemszögből a tibeti szakosok és a Buddhista Főiskola hallgatói számára javallott a vetítés.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/03 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10112