KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az asszony az asszony / Alphaville

Pápai Zsolt

Une Femme est une femme – francia, 1961. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Anna Karina, Jean-Claude Brialy, Jean-Paul Belmondo. Forgalmazó: Caesar Film International. 81 perc; Alphaville – francia, 1965. Rendezte: Jean-Luc Godard. Szereplők: Eddie Constantine, Anna Karina. Forgalmazó: Caesar Film International. 99 perc.

 

Egy pihekönnyű musical-vígjáték és egy ólomsúlyú anti-sci-fi Godard első pályaszakaszának két ellenpólusán. Ég és föld a két film, de ugyanarról szólnak: Az asszony az asszony és az Alphaville is rendhagyó love story, azt bizonyítják, hogy minimum a Week-endig Godard – folytatólagosan hangsúlyozott intellektualizmusa ellenére – megátalkodottan szentimentális rendező volt.

Az asszony az asszony az egész karrier egyik leglezserebb munkája, laza csuklóval felskiccelt komédiaforma, amelynek kedélyességéhez csak a Külön banda néhány jelenete fogható. Az alibinek tetsző konfliktus – Angela gyermeket szeretne férjétől, de az húzódozik ettől, mire a lány egy házibarát oldalán keres vigasztalást – igazi jutalomjáték lehetőségét kínálja Anna Karina számára, de a valódi főszereplő Godard. Az asszony az asszony az egyik adu azok kezében, akik Godard-ban nem modernista, hanem a posztmodernt előlegező alkotót kívánnak látni: sérül tér és idő egysége (érdemes figyelni Karina kosztümváltásait egyazon jeleneten belül), és olyan rafkósan reflexív szövegközi idézetek sorjáznak, amelyekhez hasonlóakat tényleg csak a nyolcvanas években tudtak produkálni egyes rendezők (privát kedvencem az, amelyben Belmondo a Kifulladásigot emlegeti).

Az asszony az asszony Godard leginkább közönségbarát mozija, ellenben az Alphaville igazi nézőpróbáló darab. A filléres sci-fi-noir a készítés idejéhez – 1964-hez – képest a közeli jövőben játszódik, de díszletezése néhol, kivált a külsőkben jelenidejű, és ez önmagában zavartkeltő. Bizonytalan szerepű és motiválatlannak tetsző epizódok sora fokozza a zavart, jóllehet a mese akár sodró és fordulatos is lehetne. Hiszen a film egy mitikussá növekedő küldetésről számol be, amely az Orfeusz-mítosszal áll kapcsolatban. Lemmy Caution ügynök titokzatos céllal érkezik a Földről az extrémen túlszabályozott és az illogikus viselkedést szigorúan büntető Alphaville-be – és épp itt talál rá a szerelemre, amely, mint tudjuk, logikai úton nehezen magyarázható. Az Alphaville az állatorvosi ló a rendező első pályaszakaszán, legalábbis abból a szempontból, hogy a végletesen rigid, sőt mesterkélten kiszámított előadásmód egy minden ízében romantikus téma kibontását szolgálja benne.

Extrák: Mindkét filmhez előzetes, fotógaléria, werkfilm.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9576