KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

A hét főbűn (Bűnök ezek?)

Asztali beszélgetések

Győrffy Iván

Vallástól, kortól, kultúrától függ, mit tartunk bűnnek, erénynek. A bűnlajstrom időnként felülvizsgálatra szorul.

 

Nemcsak a műfaja és morálteológiai töltete, hanem apropója is ez (tudniillik „asztali beszélgetés”) Dér András és Heltai Péter munkájának – amely a 2007-es filmszemlén a tudományos-ismeretterjesztő kategóriában a rendezői díjat vihette haza –, ugyanis a Magyar Televízió hasonló témájú beszélgetéssorozatából nőtte ki magát. Pedig kérdésfeltevésében nincs semmi eredeti, hiszen a filmvásznon rendre feltűnnek a katolikus egyházban többször újrafogalmazott főbűnök mai aktualitását boncolgató rövidfilm-sorozatok – gondoljunk csak az 1960-as évek elején Godard, Philippe de Broca vagy Roger Vadim közreműködésével megalkotott egyvelegre (A hét főbűn) vagy a néhány éve Magyarországon is vetített norvég ifjúfilmes próbálkozásra a 2000-es évek legelejéről (Hét halálos bűn). Egyedül a módszere szokatlan, mert sokkal inkább a vizuális elemek (archív felvételek, híradó-vágóképek, animációk) alapján szerveződik a dialógus, mint megfordítva, azaz a szöveg illusztrálja a szintén tévés műhelyben készült táncművészeti sorozatból kiollózott képeket – legalábbis kezdetben.

A szűk egy órás film három, egymásba csúszó dramaturgiai egységre tagolódik: a hajdani Delta-adásokat idéző tónusú, tudományos szándékú felvezető-szövegekre, ifjú statiszták szituációs játékaira, valamint egy tudós társaság kedélyes pilisborosjenői poharazgatására. Utóbbi a leghangsúlyosabb; a szerzetes, a pszichiáter, az esztéta, a filozófus, az irodalomtörténész, a közgazdász és a táncművész hozzászólása teszi fogyaszthatóvá, közérthetővé a felvetett súlyos etikai problémákat, de talán ennek túláradása a felelős a felszínes, elnagyolt kultúrtörténeti körítésért is. Mitől halálosak a főbűnök? Mit kezdjen az Istentől való elvetettséggel járó, az isteni szövetség tudatos felrúgását vállaló főbűnökkel a nem hívő, nem keresztény, nem katolikus, nem európai ember? Miért keveri meg a Nagy Szent Gergely (állítólag) „végleges” bűnlistájára hivatkozó film a főbűn-sorrendet, miért marad említés szintjén a prioritás, azaz a bűnök eltérő súlyossága a bujaságtól a kevélységig? Miért szorul háttérbe a többi bűnhöz képest a második legfőbb bűn, az irigység? Miért nem jut idő a bűnökkel szembeszegezett négy sarkalatos és három teológiai erényre, a hét főbűnt leküzdő Prudentius-féle hét főerényre, a sokrétű bibliai bűnfogalomra, az Ó- és Újszövetség bűnlistáira és kategorikus imperatívuszaira (lásd Tízparancsolat), a változatos művészi feldolgozásokra Chaucertől Brechtig, Bruegeltől Apollinaire-ig?  Változtatás nélkül érvényesek-e az utoljára a 17. században felülvizsgált bűnök ma is, vagy lenne min változtatnunk? Megannyi kérdés, melyekre gyakorlatilag nem kapunk választ az ismeretterjesztő filmből.

A kevés elvi vitát engedélyező, homályos aktuálpolitikai utalásokkal megterhelt, dogmatikus szemléletű beszélgetésben a kétely árnyéka szinte kizárólag az alcímben vetül a bűnkatalógusra. Holott a televíziós előzmények sem erre predesztinálnak: a BBC vallási showműsora már évekkel ezelőtt reprezentatív kutatást végzett a kérdésről, és kiderült, a britek többsége korántsem elégedett a listával: a hét főbűn közül csak a kapzsiságot tartanák meg, ám sokkal nagyobb bűnnek tartják a kegyetlenséget (39%), a házasságtörést (11%) vagy a fanatizmust (8%). Érdekes lett volna látni, hogyan vélekednek ugyanerről a magyarok – ha nem is a reprezentatív többség, de legalább egy valaki a felvonultatott gondolkodók közül.

A korábban drogtörténeteket vászonra ültető nagyjátékfilmes Dér András (Árnyékszázad, 1992, Kanyaron túl, 2002) és a televíziós műsorvezető Heltai Péter közös produktuma gondolatébresztő kultúrtörténeti tényanyagnak kevés, hitoktatási segédanyagnak sok. Javára válik a számos mozgó és statikus képforgács – jóllehet ezek távolról sem illeszkednek olyan hatásos és következetes struktúrába, mint például Godfrey Reggio filmjei vagy Pummel Bodysongja –, hátrányára szolgál viszont a sommás ítéletekben bővelkedő narráció.

A mérték, amelyet annyira kerestek, kicsúszott az alkotók keze közül. Pedig épp erre, a mértékre, az erkölcsi fogalmak, a társadalmi együttélés szabályainak újragondolására lenne nagy szükség egy olyan korban, amely elvesztette tájékozódási pontjait, és veszedelmesen keveset tud bűnökről és erényekről. A hét főbűn kihagyott lehetőség.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/06 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9019