KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Véres sikátor

Pápai Zsolt

Blood Alley – amerikai, 1955. Rendezte: William A. Wellman. Szereplők: John Wayne, Lauren Bacall, Anita Ekberg. Forgalmazó: Warner Home Video. 111 perc.

 

William Wellman – a híres-hírhedt A közellenség és a trendindító Csillag születik rendezője – a harmincas évek Hollywoodjának művészi leleményességéről nevezetes alakja volt, aki aztán politikai töltetű művek bevállalásával lassan beleszürkült a precíz kismesterek tömegébe. Ám a dühös politizálás nem amortizálta teljesen tehetségét, és még pályája alkonyán is képes volt meglepő pillanatokkal teli filmet forgatni. 1955-ös Véres sikátor című opuszát ugyan nem jegyzik a klasszikusok értéktőzsdéjén, mégis érdemes némi figyelemre.

A filmet a hidegháborús klíma érlelte, a szinkronidejű történet a vörös Kínából egy amerikai tengerész segítségével Hongkongba menekülő falu lakóiról szól, halmozottan közhelyes dramaturgiával, de frivol műfaji kikacsintásokkal és a kor Hollywoodjában rendhagyónak számító ironikus stíllel. A cselekmény java a tengeren játszódik (a magyar cím a félrefordítás iskolapéldája), valójában azonban westernfilmet látunk, Wellman olyan pedantériával szedte leltárba a műfaji elemeket, hogy az a legnagyobb westernmestereknek is dicséretére vált volna. Az alapkonfliktus és annak kibontása, továbbá a tárgyi világ egyes elemei (például John Wayne kendője) kétséget kizáróan a műfajt idézik, sőt a hősök is, hiszen valamennyien egy-egy klasszikus westernszerepet vesznek magukra. Wayne kérges lelkű magányos sztalkere mellett ott találjuk az ő tisztes életre térítésének nemes feladatát vállaló nőt, a megváltásra váró kisközösség tagjait, valamint a barbarizmust képviselő antagonistákat – a műfaj obligát figurái közül senki sem hiányzik.

Wellman láthatóan nem hitvány hakniként fogta fel a produkciót, és sokat beletett magából, egyik kézjegyértékű trükkjét is bevetette. A közellenség kocsmabeli vendettája óta köztudottan nagy kedvvel igyekezett a nézők fantáziáját mozgósítani azzal, hogy kulcspillanatokban fontos információkat tartott vissza, és a vihar alatt a főhős ellen indított támadás jelenetében itt is megpróbálkozott ezzel. Bár kevésbé radikálisan és kisebb hatásfokkal tette, mint korábban annyiszor, örülhetünk neki, miként annak is, hogy a direkt politikai propagandát jószerivel kispórolta a filmből, és csupán a zárlathoz közeledve élt vele egyszer.

Extrák: két kisfilm a forgatásról; korabeli híradórészletek; John Wayne-filmek előzetesei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8836