KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Többet ne!

Parádi Orsolya

Te doy mis ojos! – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Íciar Bolain. Kép: Carles Gusi. Zene: Alberto Iglesias. Szereplők: Laia Marull (Pilar), Luis Tosar (Antonio), Candela Pena (Ana), Kiti Manver (Rosa). Gyártó: Alta Produccion / La Iguana SL. Forgalmazó: Másképp Alapítvány. Feliratos. 109 perc.

 

Ki lehet-e törni a családon belüli erőszak ördögi köréből? Felül lehet-e emelkedni a vérgőzös ösztönéleten és eljutni a kölcsönös megbecsülésig és egyenrangúságig? Ha netán megvan a szándék a változtatásra, megvan-e az esély is? A mély sebeit halkan hordozó toledói háziasszony, Pilar megelégeli a testi-lelki terrort, és elmenekül hétéves kisfiával férje, Antonio brutalitása elől. Nincs más védekezési eszköze az agresszív erőfölénnyel szemben, mint hogy húgához költözik, akinek segítségével munkát vállal: a toledói katedrális kegytárgyboltjában kezdi, majd egy továbbképzés lehetőséget ad rá, hogy műelemzést tanuljon és előadásokat tartson. Az éledező tehetségét végre megélni képes nőt az otthagyott férj igyekszik visszahódítani: ajándékokat visz neki névtelenül, és csoportterápiára kezd járni, hogy szembesüljön vele, hogyan burjánzik el az agresszió a kigyomlálatlan gondolatok között, és hogy megtanulja kezelni indulatait. Történik is kísérlet a visszarendeződésre, mert a két ember szereti egymást. A lélekfagyasztó erőszak-pillanatokat néha meleg, reményteli érintések, a pszichológussal folytatott munka komikus-keserű, de összességében bíztató stációi ellenpontozzák. Egy bensőséges ágyjelenetben a nő felkínálja magát a férfinak birtokbavételre („Neked adom a szemeimet!”) – mintha lenne remény. Ám ahogy Pilar kezd magára találni, Antonio egyre kétségbeesettebben érzi, hogy bolti eladóként egy nulla, és paranoid frusztrációjából megint csak erőszak fakad.

Iciar Bollain spanyol rendező pontos térképet szerkesztett a léleklabirintust átszövő lehetséges ösvényekről. A kifelé és befelé vezető utakat, lehetőségeket megfelelő összetettséggel és tanmesei precizitással sorolja filmjében. A finoman árnyalt képi nyelv, a remek karakterek és legfőképpen az erős színészvezetés eszközeivel fájdalmas, de példaértékű női szabadulástörténetet készített.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8812