KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hard Candy

Köves Gábor

Hard Candy – amerikai, 2005. Rendezte: David Slade. Írta: Brian Nelson. Fényképezte: Jo Willems. Zene: Harry Escott, Molly Nyman. Szereplők: Patrick Wilson (Jeff Kohlver), Ellen Page (Hayley Stark), Sandra Oh (Judy Tokuda). Gyártó: Vulcan Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Bár a szinopszis többet ígér a megleckéztetett pedofil szenzációhajhász történeténél, már megint ugyanabban az áporodott szagú, hollywoodi kukkoldában járunk, melynek kínálatából sosem hiányozhatnak az éppen divatosnak számító deviánsok. Az előkészületeken, melyek során még egészen emberforma alakok mozognak a mozivásznon, olyan hamar sikerül túlesni, mint egy könnyed gyermekbetegségen. Rövid internetes enyelgést követően a harmincas reklámfotós és a tizenéves tinilány a személyes találkozás mellett döntenek, amely oly remekül sikerül, hogy hamarosan már a férfi elszeparált villájában folyik a magát kellető kiskorú leitatása. Vagy legalábbis folyna, mert innentől kezdve állandó meglepetéseket tartogatnak számunkra a filmkészítők, akik hiába is leplezik, távolról sem egy pedofil csábítási kísérlet feltérképezésében, hanem egy hosszan és kéjesen elnyújtott kínzás részletgazdag bemutatásában érdekeltek. Attól a pillanattól fogva, hogy a hatalma teljében lévő férfi - kiszemelt áldozata mesterkedései folytán - egy székhez kötözve, az alárendelt szerepében találja magát, beindul a szerepekkel és erőviszonyokkal való kisiskolás játék, mely a hasonszőrű, magukat felettébb okosnak gondoló thrillerek sajátja. Tulajdonképpen megkönnyebbüléssel is fogadhatnánk, hogy a téma komolyan vétele helyett egy fordulatos thriller-félével akadt dolgunk, filmeseink azonban mindenáron eredetiségre törekednek, és minthogy már régen maguk mögött hagyták az átélhető, emberi dimenziókat, jobb híján sokkolnak. Érezhető örömmel adják át magukat a tabudöntögetés kényszerének, lelkesedésük nem is marad eredmény nélkül. Aki arra érez vágyat, hogy megtekintse az utóbbi idők egyik legfordulatosabb nyíltszíni kasztrálását, semmi pénzért ne hagyja magát lebeszélni a Hard Candyről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8671