KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Szirtes András kötetéről

Nyelvbe bújtatott radikalizmus

Zalán Vince

 

Szirtes András, akárhogyan vélekedjünk is filmjeinek értékéről, minden bizonnyal a kortárs magyar filmművészet egyik legkülönösebb alakja. Számára a filmkészítői lét nemcsak hivatás, vagy éppen munka, feladat (pontosabban nemcsak az), hanem magatartás is. Magatartás, mely egyszerre hivalkodó és rejtőzködő. Hivalkodó abban az értelembe, hogy „provokatív” filmjeivel tudatosan szembe úszik a film-divatok, a „jól-megcsinált” profimunkák kellemesen andalító és megnyugtató áramával,’ ugyanakkor ez természetes létforma számára, mely nem kíván semmiféle publicitást, kivált nem – a mifelénk oly gyakran vágyott – közéleti szerepet. Nem kevés tolerancia, türelem s persze szakmai hozzáértés kell e magatartás megértéséhez. A megértéshez nyújthat segítséget a mai magyar filmművészet iránt érdeklődőknek az a rendező nevét és személyi számát címként viselő, albumszerű dokumentum-gyűjtemény, amely a Balázs Béla Stúdió, a Budapest Film és a Mozgókép Innovációs Társulás gondozásában jelent meg a nyár elején abból az alkalomból, hogy a Művész moziban – hétről-hétre, kedd esténként – levetítették Szirtes András életművét.

Ez a takaros kivitelű (fekvő A/4-es formátumú) kötet mindenekelőtt dokumentumokat tartalmaz, a Hajnal forgatókönyv-vázlatát 1973-ból, a Gravitáció és a Madarak című vizuális ritmustanulmányok snittlistáját, a Forradalom után szinopszisát, feljegyzéseket, plakátterveket és természetesen fotókat, valamint kritikákat, riportokat. Fontosak, érdekesek ezek a dokumentumok, nemegyszer a meglepetés erejével hatnak. Számomra azonban az egész kötetet mintegy keretbe fogó, a különböző dokumentumok között indázó vallomás (talán egy mélyinterjú, amelyből elhagyták a kérdéseket) tetszett a legérdekesebbnek. Ez a vallomásos-beszéd, ideértve szertelen stílusát is, megmutatja Szirtes András filmes pályájának „belső világát”, a háttér, a többé vagy kevésbé ismert körülmények közt létrejött filmrendezői szemlélet és magatartás kialakulásának „logikáját”. Ugyanakkor dokumentum is ez az önbemutatás (talán a legfontosabb dokumentum), mely bizonyítja egy olyan filmes szemlélet létezését és (sokszor rejtett) működését a magyar filmművészetben, amely igen ritkán kerül reflektorfénybe (a közönség szinte nem is tud róla), s amelyről sokszor megfeledkezik maga a szakma is. Arra a filmes attitűdre gondolok, amely számára szinte kategorikus imperatívusz a filmmel mint nyersanyaggal történő bánásmód tökéletes elsajátítása s egyszersmind a mozgóképnek, mint kifejezésmódnak a legapróbb részleteket is magába foglaló, „nyelvészeti” ismerete. Ennek a filmes magatartásnak az origója a magyar filmművészetben, úgy tetszik, Tóth János kinematográfus munkássága, ahonnan többfelé és többféleképpen lehet elindulni. Erényeit felfedezhetjük Huszárik Zoltán kisfilmjeiben éppúgy, mint Makk Károly Szerelem vagy Macskajáték című játékfilmjeiben. A Bódy Gábor kezdeményezte K 3-as avantgárdnak nevezett csoport munkái a Balázs Béla Stúdióban szintén szoros kapcsolatban álltak ezzel a fajta filmes szemlélettel. Számtalan szállal kötődik ide Szirtes András művészete is. Ő maga a fiatalon elhunyt Gujdár Józsefet tekinti mesterének. Gujdár (akinek neve szerepel néhány remekmű, így a Szindbád főcímlistáján) mindenekelőtt csodás mikrofelvételei révén valóban méltó reprezentánsa és „közvetítője” volt e minőségi filmes tudást követelő szemléletnek. (Talán vannak, akik emlékeznek még remek „gyertya”-filmjére, Penderecki zenéjével.)

A „mesterről” tanultak persze mindenekelőtt a „szakmára” vonatkoznak, a szűkebben és tágabban értelmezett mesterségre, mert Szirtes, filmjeiben megfogalmazott, a világról való gondolkodás tekintetében, úgy vélem, ugyancsak távol áll mind Gujdártól, mind ezen filmfelfogás más alkotóitól. Nála a huszadik századi civilizatórikus berendezkedés elutasítása sokkal radikálisabb, mint társainál. Ez az elutasítás Szirtesnél, egyébként, nem társadalomfilozófiai megalapozottságú, hanem és elsősorban a magatartásból indul ki; feltehetően innen is vonzódása ehhez a filmművészetünkben oly sokszor méltatlanul háttérbe szorult filmes attitűdhöz. Érdemes tehát kézbe venni ezt a Szirtes-albumot, mert nemcsak a „címadót” mutatja be méltóképpen, hanem megismerkedhetünk általa egy sajátos, majdhogynem titokban működő filmes elkötelezettséggel is.

 

Szirtes András 1-510706-0308 Bp., 1991. BBS – BudapestFilm – -M.I.T.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4207