KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A sötétség krónikája

Varró Attila

 

Bő négy esztendő telt el azóta, hogy a Pitch Black című sci-fi rémfilm végén a körözött übergyilkos Riddick és két túlélőtársa elhagyták a szárnyas szörnyektől hemzsegő bolygó felszínét. Ezalatt a B-szériás Alien-klónnak készült filmből az elvárt feledés helyett apró kultuszdarab vált és a főszerepet játszó Vin Diesel az új évezred első akciófilmsztárjává izmosodott, a film univerzumában pedig feltűnt egy minden korábbinál veszélyesebb hatalom, a Necromongerek serege, amely sorra hódítja a lakott naprendszereket. Riddick ismét akaratán kívül (és a filmidő kétharmadáig vonakodva) szegül szembe a szuperellenséggel, amikor azonban kiderül, hogy újra az első rész végén megmentett fiatal lány élete a tét, teljes lendülettel veti magát a küzdelembe és a film is beindul végre.

A rendezői karrierjét épp a Pitch Blackkel indító David Twohy ezúttal a tekintélyesen megnövelt büdzséhez méltón Dűnés nagyeposzt kerekített bevált karaktere köré, ezzel azonban épp azt áldozta fel, amelyből az első rész sikere táplálkozott. Míg a Pitch Black az a fajta szikár, gyorsmozgású örömmozi volt, amelynek kifejezetten jót tesz az alacsony költségvetés, a Sötétség krónikája tohonya mammutként ténfereg a méregdrága speciális effektek és fantasy-díszletklisék között: nem véletlen, hogy egyetlen része, amely megidézi az előd jótékony emlékét, tempós menekülési jelenet egy kegyetlen börtönbolygóról a felkelő nap perzselő sugarai elől. Noha Twohy ezúttal is szokatlanul erős stiláris érzékkel komponálja akcióbetétjeit (a börtönbolygón zajló összetűzés a Necromongerekkel az év eddigi legjobb öt percét kínálja ebben a műfajban) és Diesel sem vesztett semmit karizmájából, az értelmetlen mellékszálak és érdektelen karakterek lerázhatatlan koloncként szorítják talajhoz a filmet. A két rész történetét összekötő 30 perces Dark Fury tempós látványkavalkádjával, amelyet a neves animációsrendező, Peter Chung (Aeon Flux, Animátrix) jegyez, minden bizonnyal jobban jártunk volna – de így legalább lesz miért megvenni majd a bővített DVD-kiadást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1809