KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/december
POSTA
• Pék Béla: Hány film készül Belgiumban? Olvasói levél
• Csala Károly: Olvasónk...
KRÓNIKA
• N. N.: FőMo Filminformációs Szolgálat

• Zalán Vince: Hol az igazság, ami nincs? A zsarnok szíve, avagy Boccaccio Magyarországon
• Gambetti Giacomo: A történelem gúnyt űz az emberekből? Jancsó Miklós olasz filmjeiről
• Bársony Éva: Noé bárkái – az érdekek özönvizében Beszélgetés Kollányi Ágostonnal
• Antal István: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
• Jeles András: Sorozatok évtizede Film a Balázs Béla Stúdió történetéről II.
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• N. N.: Yilmaz Güney filmjei
• N. N.: Cellafóbia és forgatókönyv Beszélgetés Yilmaz Güney-jel
FESZTIVÁL
• Zsugán István: Viharszünetben Locarno
• Létay Vera: Nagy motívum – mozivászonnal Taormina
• Bán Róbert: A családi albumtól a művészetig Amatőrfilmes világtalálkozó Siófokon

• Todero Frigyes: Furkósbot és mézesmadzag A spanyol film a Franco-rendszerben. Négy évtized
• N. N.: Törvények a tehetség ellen A spanyol film a Franco-rendszerben
FORGATÓKÖNYV
• Iván Gábor: Volt egyszer egy újsághirdetés... Forgatókönyvítói pályázat után
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Mindenki és senki
• Ambrus Katalin: Az élet szép
• Kövesdi Rózsa: Szabadlábon Velencében
• Koltai Ágnes: Kísérlet a szabadulásra
• Harmat György: A 3. számú űrbázis
• Csala Károly: Az elektromos eszkimó
• Kovács András Bálint: A piros pulóver
• Jakubovits Anna: Fontamara
• Kövesdi Rózsa: A paptanár
TELEVÍZÓ
• Molnár Gál Péter: Gladkov és a Brecht-nebuló Cement
• Hegyi Gyula: „A televízió filmevő Moloch” beszélgetés a tévé mozifilmjeiről
• Koltai Ágnes: Mit lehet eladni? A hungarofilm és a televízió
• N. N.: 1979-ben eladott tévéműsorok
• N. N.: 1980-ban eladott tévéműsorok
• N. N.: 1981-ben eladott tévéműsorok
KÖNYV
• Pörös Géza: Két portré
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Bogey

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hullázó kedélyek

Kövesdy Gábor

 

Mókás, de úgy látszik, igaz: Hollywoodtól kell megtanulnunk azt is, hogyan kell filmet csinálni, ha vékony a buksza. Először is kössük össze a kellemest a hasznossal: könnyű nyári forgatás az óceán partján, egyetlen helyszínen, két díszletben, három színésszel, statisztéria nélkül. Másodszor pedig használjuk azt, amink van: szaktudásunkat és tehetségünket. Így aztán ebben a fekete komédia és pszichothriller közt kalandozó szórakoztató filmben alkalmunk nyílik megfigyelni, hogyan dolgozik néhány kihalófélben lévő mesterség – forgatókönyvírás, dramaturgia, színészet – művelője.

Itt van mindjárt a történetmesélés, mely képzeljék, fordulatos. A hirtelen irányváltások, ahogy kell, váratlanok, mégis előkészítettnek és utólag logikusnak érezzük őket. A rendező úgy képes meglepni a nézőt, hogy közben megajándékozza őt a ráismerés örömével. Az írónak pedig arra is marad ereje, hogy történetét végül jótékony-ironikus zárójelbe tegye. A filmet egyetlen színész, a nagyszerű Harvey Keitel viszi a vállán, remekül hozva a betegesen túlféltő férjtől a megszállott gyilkosig terjedő szerepskálát. Amellett, hogy jó színész, könnyű dolga is van: valamennyi szerepvariáns jól megírt, és lélektanilag kellően motivált. A történet logikusan végiggondolt és arányosan felépített. A fordulópontokon gondosan előkészített és előre pontosan kiszámított hatású patronok robbannak, nem tévesztve el a kívánt hatást. A film egészének dramaturgiája egyébként a klasszikus dominóelven működik: ha meggyújtasz egy gyufaszálat, elég egy madzag, mitől kiborul egy vödör víz, annak súlyától átbillen egy palló, az lecsapódva megnyom egy gombot, mely üzembe helyez egy masinát, mely két perc múltán ágyadba repíti az aranybarna reggeli pirítóst. Hogy egyszerűbb lenne kisétálni a konyhába és elővenni a kétszersültet? És hol marad akkor a játék, a szellem és az alkotás öröme? Ezzel a filmmel is így vagyunk: nincs sok haszna, de jólesik nézni. Az ábécét mondja fel, s talán ezért szomorú látni nekünk, hogy mennyi mindent lehetne – igaz, nem a nézőknek – tanulni belőle.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1646